van. Szeretem a viharokat. Tudom, hogy tegnap pont arról írtam, hogy napsütés meg ilyenek, de a vihar az más. Az nem eső. Szürke és borús. Hanem erőteljes, tomboló. (Meg az sem igaz, hogy az esőt nem szeretem, mert szeretem, de akkor nem, ha beszürkül a világ. Max. ha depis vagyok. De ha hazafelé tartok és esik és nyugiba hazasétálhatok mondjuk az óriás színes esernyőm alatt, akkor imádom. Akkor kevésbé, mikor úgy esik, hogy nincs esernyő nálam- és persze ez a gyakoribb, ha cipelem akkor nem esik- és vizes leszek... Múltkor ennek következménye az lett, mármint annak, hogy vizes volt a tornacipőm talpa, hogy leszánkáztam a villamos lépcsőről a villamos mellé. Elég vicces látvány lehettem... Jól belefeküdtem a tócsába. Na igen, ilyet is csak én tudok.) Talán azért is vagyok oda a viharokért, mert így hallom, szóval kinn van. És nem benn, bennem. Azért így sokkal jobb.

Találkoztam Kálmánnal, kulcsot kellett vinnem neki. Ezen felül semmit nem csináltam. Illetve nem semmit, olyan nincs, csak úgy elvoltam. Gyöngyöt fűztem, lehet, hogy ékszertervezőnek kéne mennem.:P Jó dolgokat alkottam. Csináltam színes dobókockás fülbevalót.:-) Ebben semmi extra nincs, de nekem nagyon tetszik.:)

Most jön be Máté, apával. Felhív: -Van blackem (1. mondat. Nem, drága nővérem, 2 hete nem láttalak, úgy hiányoztál! Nem, hanem van blackem.) Hát, krva jó neki.:P Merthogy ő arra gondolt, hogy ha bejön lemehetnénk elszívni egyet. (-egyet.) Persze csak ha Aradon nem lettem szentté. Mondom nem, bár késztetést sem nagyon érzek. Úgyhogy lehet, hogy csak megnézem ahogy szívja.:P Egészségére.:P Minden esetre, most az eső keresztülhúzta a számításait. Szegény gyermek.:P

Öööö, más nincs. Felvett msnre a Panna, akivel annó eleve keveset beszéltem, akkor is veszekedtünk, öcsém révén ismertem meg úgy, mint Erzsit is. Akivel összevesztem. Illetve megsértődött, mert már megint szerelmes- hozzáteszem, 1x beszélt a sráccal, aki több, mint 1 évvel fiatalabb, mint ő- és már megint a hülyeségét kell hallgatnom. Míg ezelőtt pár héttel még a Dávidkát siratta. 3 kemény hétig jártak és én még fél évvel azután is azt hallgattam, hogy nincs értelme az életének. És nem ezzel van a baj, az ember lehet nagyon szerelmes, de ő csak unalomból az. Egyszerűen elképesztően borzasztó jelleme van. Nem szép dolog, de a Pannával most jól kibeszéltük- nem az én hibám, hogy mindkettőnknek pontosan ugyanazokat mondja. Hogy te vagy a legjobb barátnőm, mit csinálnék nélküled, imádlak, bláblá. A legjobb, hogy ha megsértem valamivel neki panaszkodik, és fordítva meg nekem. De amúgy is. A Panna 13, ő 17 lesz nemsokára. Hogy lehet ilyen korkülönbséggel legjobb barátnőnek mondani valakit?? Illetve lehet, de semmi közös nincs bennük. Bennünk sem sok mondjuk.:P Áhh. Reménytelen. Mindegy, igazából nem túlzottan érdekel, mindig ugyanazt játsza.:P

Ennyi mára, holnap nem tudom leszek e, el kell menni jegyet venni. Meg kisöcsém utazik nagyimhoz, fel rakjuk vonatra. Szombaton meg irány a Balcsi. Megünnepeljük egyetlen tündérbogár unokahúgom 1. szülinapját.:))

Megérkezett öccsém... Ojje

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.