Lejöttünk Kárlával (becses nővérem) Kókára (azt hiszem hiba volt... Megint csak veszekedés... Miért az én családom? Kis, tövises darabkák...)  és azon elmélkedtem útközben, hogy vajon miért tettem el eddig minden vonatjegyet, volánbuszjegyet, és sok más "fölösleges" fecnit. Miért ragaszkodom minden kis elék foszlányhoz... Előbbivel kapcsolatban arra jutotta, hog azért, mert jelzik, hogy valahova tartottam. Volt célom. A-ból B-be jutni. Nem csak úgy voltam. És az a furcsa, hogy amellett, hogy igencsak depresszióba hajló lelkület vagyok, az ilyen kis emlékeztetőkre nézve mindig csak a jó dolgok jutnak eszembe. Az idő... Ha nosztalgiázom (ami 16 évben nyílván furcsán hangzik, de egyelőre nem tudok jobbat rá) akkor a jó dolgok jutnak eszembe. Vagy a rossz dolgok jó oldala. Olykor fájdalmas. Ma eszembe jutott, amikor apámmal éjjel 1kor csillagokat néztünk. Nehéz volt belőni a távcsővel a Holdat, de sikerült. És nem emlékszem már, hogy melyik, de talán a Vénusz is látható volt. Szép emlék... De nekem nagyon fáj. Bár a legtöbb emlék ilyen, ami a családomhoz kötődik. Noss, ez van. 

El kell kezdenem tanulni a vizsgákra... Váá. Oké, nem gondolkozom ezen. 

Danival minden ok. Ill. kedden belázasodott és aztán nem jött a héten. (nem mintha bármi baja lett volna a továbbiakban.:P) Hiányzik.:P 

Más most nem jut eszembe. Fáradt vagyok, talán lefeksze. Még nem tudom.:P

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.