Szenzációsan rossz film.:D Még jó, hogy ritkán adok ki pénzt mozira. (Ez az elmúlt években ötszöt történt meg. 3szor a Karib tenger kalózaira és kétszet az Alkonyatra. Ez elárul valamit, nem?:D) Alapvetően igen keveset foglalkozom filmekkel, nyáron próbálom pótolni etéren kialakult hiányosságaim. Nem ezzel kezdtem.:)

Számomra kb. az, hogy Matthew Perry is játszik benne, garancia volt a film minőségére. Néhány filmjét láttam és egytől egyig nézhetetlennek tartom őket. És már a Jóbarátokban sem szerettem Chandlert. Zac Efron rajongó sem vagyok, úgyhogy valójában nem tudom miért néztem meg. Egyetlen, nem épp értelmes, de indokom, hogy néztem a fórumot és ez gyorsan letölthetőnek tűnt. (Noss, nem kell aggódni, sem nem tartom meg, sem nem terjesztem.:P) A film legszebb pillanata volt számomra, mikor ifj. Mike, vagyis Zac "megszépült". Az a 80'as évek style elég lelombozó volt. Alapvetően nem tartom már jó pasinak, de vannak pillanatok, mikor közelít affelé. A film egyébként. Mivel Matthew túl sokat nincs jelen, nem ő húzza le. Egyszerűen elcsépelt story, gyenge forgatókönyv, és középszer színészek. (És itt most nem arról van szó, hogy ki mit futott be, mivel gyenge a filmes műveltségem, mint említettem fentebb, nem tudhatom. Nem is érdekel. Csak azt értékelhetem, amit itt láttam.) A legjobb kétségtelenül Thomas Lennon volt, bár a nagyon hülye különc is igen elcsépelt karakter. De legalább hülyének jó volt. Ott volt még a mama, lázadó kiscsaj, töketlen kissrác, a suli krémje, sportbunkók és tsai. Semmi említésre méltó. Eredendően ugye lett volna témája a filmnek, de valójában lement ez az x perc és a nagy semmivel volt egyenlő az élmény. Azon túl, hogy ezidő alatt kétségtelenül nem gondoltam semmi önpusztítóra, úgyhogy figyelemelterelésnek kiváló. Egy kicsit bele kell elemeznem Zac Efronba is. Az, hogy egyre inkább egy nőre emlékeztet (avagy Steiner Kristófra, nem sértésnek szánom, nekem mindig szimpi volt az az ember, de esküszöm, határozottan olyan az arcéle) nem igazán fontos, színészileg nem ez fog érdekelni. Igazából továbbra sem tudom eldönteni, hogy most akkor belőle jó színész lesz, vagy sem. Ezekkel a tinglitangli filmekkel amik mögötte vannak nemigen segített a döntésben. Szerintem, őszintén, még bármi lehet belőle. Ha van esze.:P Nem lesz belőle Johnny Depp, de mondjuk kinőheti azt a szintet, amin Orlando Bloom van. Nem olyan régen, talán másfél éve sikerült arra az érettségi szintre eljutnom, hogy objektíven megitélve eltudjam mondani, Bloomnak kevés köze van a színészethez.:P Néha kissé elfogult vagyok, azt hiszem. De kezdem kinőni. Legalábbis sok jel erre mutat.:P (Bár, ha jobban belegondolok, a Viktor melletti védőbeszédem nem épp erről tanuskodik. Csak fél éve, a dolog ahogy jött, úgy tűnt el, hát van ilyen. Azt hiszem, ő azért tényleg tehetséges, csak épp engem nem érdekel a legkevésbé sem.:P Pedig sokkot kaptam a puszijától.:D) 
A filmet csak a nagyon nagyon unatkozó embereknek ajánlom, akik letöltik, illetve azoknak akik mindenképpen valami teljesen fölöslegesre és egyszerűen kimondva, szarra akarják költeni a pénzüket.

És ha már így ez. Tegnap a HSM3at is sikerült pótolni. (Úgy gondoltam, az sem éri meg a pénzt.:D) Kellemes északai kikapcsolódás volt és valahol itt vége is. Bár fényévekkel jobb, mint a Megint 17. A zene igencsak felejthető, rajongásomat cáfoló kis monológjaim cáfolatának pedig elárulom, szerintem a legjobb a Scream, ami mit ad Isten, Zac száma.:P Egyszerű az ok, hogy miért ez. Mert vannak szokásos nyáladzó szerelmes számok amik annyira nem indítanak be, csoportos nyivákolások, meg még néhány egyéni, és ez az egyetlen, amire azt mondom, még mondanivalója is van. Ami talán erős túlzás, de a lelkiállapot erősen ismeretes. A csoportos nyivákolások közül pedig a legjobb a Boys are back (valami ilyesmi). Az egy roppant aranyos jelenet.:D És igazi. Az egész story egy álomvilág, nem tudom annó a 2 kapcsán leírtam e a kis gondolataim. A lényeg csak az, hogy tipikus mese, Disney, többet amúgy nem is kell várni. Én annó mindig kiakadtam mikor megnéztem valamelyik részt, mert csak a saját életemből hiányzó dolgokra világít rá. Mostanra úgy tűnik egy kicsit tényleg felnőttem, vagy csak megszoktam ezt az állapotot. Nincs szerelem (az ugye nekem nem is kell), nincs naagy boldog barátikör (de vannak barátaim és ez fontosabb mint a nagya közösségekhez kötött kényszerképzetek) és a kerek család is hiányzik a repertoárból. Annyira nem foglalkoztat. Most jól elszórakoztam a filmen (bár ezt a Disney féle csókellenességet legalább az utolsóban lehetett volna enyhíteni. Kifejezetten zavart, hogy csak 1 csók volt.:P) és nem kezdtem el kattogni. Halleluja. 1 használható gondolatom volt film közben, mégpedig, hogy vajon hogy tud a csaj (Vanessa) annyira könnyeden járkálni magassarkúban. Mintha nem is tudom, lebegne. Nekem ez laposban sem megy.:P Ma tovább elmélkedtem rajta (a piros metrótól áthaladva a kékre a Deákon nincs sok jobb dolga az embernek) és arra jutottam, hogy ha 7 cm-vel kb alacsonyabb lennék, akkor talán nekem is menne. Könnyű 160 akárhány centivel és 50 kg-val (bár lehet kevesebb a csaj) könnyednek lenni. Én már kitaláltam, hogy nyáron veszek egy magassarkút, egy naagyon szépet (majd Patti segít:D) de kétlem, hogy sokat segítene rajtam. Minden esetre, figyelemfelkeltő leszek.

Ma megpróbáltuk anyámmal ismét a lehetetlent, megszerezni a munkavállalóit, de persze nem sikerült. Bánatomban elrángattam az Árkádba ahol végigjártam a leárazásokat és összesen 1 db kb semmire nem jó mellényszerűséggel távoztam a Promodból. Újra el kell gondolkoznom azon, amin már 1 éve újra és újra. Komoly gondok vannak velem ugyanis. Mostanában kudarcba fulladnak a vásárlási kísérleteim. Minden nagyon szép, sorakoznak a boltokban az egyformábbnál egyformább alkotások, de képtelen vagyok magam beleképzelni egybe is. Lehet, hogy baromi divatos, meg szexi, meg szines, meg anyámtyúkja (bár az apámnak van, szám szerint 100, azt hiszem erről még írnom kell...) de nem tudok ilyeneket felvenni. Na ez van.

Holnap fel kell kelni. És már megint ide írtam, ahelyett, hogy a naplómban pótolnám lemaradásaim... Túl sokat és túl fölöslegesen jártatom a szám itt. 

Ja, és 16 és fél éves vagyok, ezen a becses napon, bár lassan már el is múltam.:P Nem boldogító. Fél évem van megírni az első könyvem, ahogy azt voltam oly bölcs és kiszabtam magamnak. Tegnap még lépéseket is tettem az ügy érdekében. Meg volt már egy fejezet egy kezdeményből és írtam majd még egy fejezetetet, a problémám csak az, hogy bár kijelentettem, sosem fogok tini szart írni, most mégis affelé haladok. Illetve ez már az, de még írhatok mást.:P

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.