Annyira, hogy megnéztem 3at is. És persze romantikusak, hát mi más lenne.:P

Nász-ajánlat. Vicces, kedves film, de örülök, hogy ezzel kezdtem, mert a továbbiak élményét megölte volna. Sokat nincs mit írni róla, mert nincsenek benne meglepő fordulatok, különleges látványvilág, sat. sat. 

Jane Austen magánélete- bár az eredeti cím Becoming Jane ami nem egészen ezt takarja... Szóval azt hozzáillőbbnek érzem, már csak azért is, mert a film eseményei nem kifejezetten felelnek meg a valóságnak... Viszont olyan, akár ha Austen írta volna, eltekintve a végkifejlettől, hisz nála "mindig megtalálják a boldogságot" a szereplők. Kicsit felületesen, de bemutatja azt a világot amelyről ő is írt, és talán ez a legnagyobb előnye a filmnek. Nem magából a történetből derül ki, hogyan vált azzá, akivé, hanem a film többi kis részletéből. És persze kellett egy Austen mű is a teljességhez, ami, nem meglepő módon a Büszkeség és balítélet lett. A szereplők nem voltak hű de átütőek, de legalábbis a főszereplőkbe nemigen tudok belekötni. Anne Heathaway-t szeretem, James McAvoy-al pedig elfogult vagyok, de ő még előkerül itt. Szép film, biztos, hogy fogom még megnézni. 

És végül a Vágy és vezeklés, amit ősidők óta tervezek, és egyszer már a könyvtár jelenetig el is jutottam, de aztán volt valami más dolgom. De végül is sikerült megnézni és fel lépett a kedvenc filmjeim közé. Nekem nincs bajom Keira Knighly-val, nem egészen értem a népes utálótáborának problémáit. (Már azon kívül, ahogyan kinéz, de nem hiszem, hogy ez olyan szörnyű lenne. Persze nekem is hosszú listám van olyanokról, akikkel semmit nem vagyok hajlandó megnézni...) Viszonylag kis szerepe van a filmben, attól függetlenül, hogy az egyik főszereplő. Mély nyomot nem hagyott. James McAvoy ezzel szemben igen, nagyon jó színész és mind ebben, mind az előzőben mélyebbé tette a fájdalmas jeleneteket. Engem a fiatal Briony- Saoirse Ronan megijesztett, ebből következően jól játszott, mert rideg és furcsa kislánynak kellett lennie... Ami sikerült. Az idősebb, Romola Garait nekem a Dirty dancing 2 miatt szeretni kell (kivéve amikor a Represent Cuba c. számba beleénekel...) és itt is teljesen rendben volt. Az öreg Briany-ról nincs mit nyilatkoznom, megadta a filmnek amit kellett még a végén. Gyönyörűek a képek, a történet... A vége felkavaró, összezavaró, mégis megnyugtató. Ha máshol nem, egy könyv lapjain még megváltoztatható a megváltoztathatatlan. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.