Végül persze nem volt már rendelés mire odaértünk. Úgyhogy ez a mai program is. Bár azt hiszem júliusban itt én már semmit nem fogok csinálni, elmegyek Aradra aztán ha hazajöttem végre Szecsa is itthon lesz. (Zsuzsi meg elmegy. Így lehet jól összehangolni a dolgokat.) Lényeg, mai program még mindig tüdőszűrés, aztán Emesével találkozom. Pillanatnyilag nagyon be van borulva, nem tudom mit csinálunk így.

Tegnap el kellett mennem a pizzériába is, hogy felszedjek egy kulcsot. Végül egy óriás pizzát és óriás zacskót is hazaszállítottam mellette, persze nem voltam épp vidám. Itthon épp az öcsémnek füstölögtem (most megint legalább 2 hónapig nem kommunikálok vele, egyszerűen nem kell, hogy felbasszon) amikor beállított Zsuzsi. Elvitt a Gödörbe. Nagyszerű ötlet volt tőle. Először egy csaj meg egy pasi (aki valahonnan ismerős volt, szerintem megasztározhatott vagy ilyesmi) egy jól összerakott zenekarral mögöttük énekeltek pár számot, nagyon jó volt őket hallgatni. Aztán jött valami már félig befutott banda, avagy annyira se, és míg el nem kezdett énekelni az énekes, addig egész szimpi volt a dolog. Tipikus esete annak, hogyan énekelhet úgy az amúgy jó hangi adottságokkal megáldott egyén, hogy attól legjobb esetben is elfutni akarjon a nagyérdemű. Nyávogott. Jobb szót nem tudok rá. Erőltetett ámerikáisággal spékelve. Ha jó a dolog akkor nincs bajom azzal, ha magyarok angolul írják a számaikat (oké, alapvetően kevés magyar zenét hallgatok), de annyira tucat és annyira erőltetett volt, hogy sírva röhögtük végig Zsuzsival, amire rásegített még a mellettünk nagy társaságban ülő harmincon túliak csoportja, kevésszer látni ilyen nyilvánvaló döbbenetet emberek arcán. És tényleg, mi sem értettük, mit is művel a gyerek, de az első sorokban elhelyezkedő ügyeletes ribancok kétségtelenül élvezték. (Mert aki erre vonaglani és sikítozni tud, annak jár a jelző.) Utolsó kérdésem már csak az volt, hogy vajon a zenekaros társai közül miért nem szól neki egy sem, hogy elviselhetetlen a nyávogása? Végsősoron, mi jól szórakoztunk. Az előttük elhangzott dalokért, de főleg a hangok miatt, megérte elmenni, őket, pardon, őt, pedig kiröhögtük. 

Két óra van, úgyhogy start.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.