Románia. Csak a szokásos. Arad koszlik-foszlik, de változatlanul szeretem. Tény viszont, hogy ha nem kötne annyi emlék és ember oda is kicsit, egyáltalán nem tenne visszatérő látogatójává. Annyira szép lenne a belvárosa és annyi gyönyörű ház van, de a legtöbbnek az elkövetkező pár évben lepotyog az összes megmaradt díszítése, hacsak nem szakad rá hirtelen elsikkaszthatatlan mennyiségű pénz a román kormányra amivel támogathatnák az igen szar helyzetekben ott élőket. Az a hír járja, hogy szétesik az ország és Erdély függetlenedik, de egyáltalán nem hiszem, hogy visszacsatolnák magukat hozzánk. Én nem tenném. De ők onnan zöldebbnek látják az itteni füvet. Szóval ki tudja. Csak spekulációk.

Az én nagymamám a világon a legjobb. (Meg anyukám, a nővérem és a nagybátyám is. A maguk minőségében.) Pubertásom kezdetén, párhuzamosan az ő öregedésének kezdetével, rengeteget veszekedtünk. Jó, hogy kinőttük ezt. (Az viszont tény, hogy összességében 17 évem bálványozott családtagja, vagyis az csak egy kissé heves megálló volt.) Sok szentimentális dolgot tudnék összehordani róla szólván, úgyhogy nem teszem. Egyszerűen csak hálás vagyok.
Nagyon szeretem a barátnőit is, ami lehet furcsa, de ők nem tipikus öreglányok, ráadásul rengeteg szeretetet kaptam tőlük. Idén még jobb volt, bár hasonlítgatni nem tudok. Főleg, hogy nyárról nyárra más vagyok, másra van szükségem. De az aktuálisat többnyire megkapom. Így feltöltődve jöttem haza most is. Bár nem voltam épp lemerült, úgyhogy kihívás sem volt. 
Van egy csodás kalapom. Valamint, a nagymama szekrényét feltúrni mindig hasznos. 
Fogdokinál is voltam, nem tudom hogy lehet, de ott sokkal kedvesebbek, mint itt. És én rettegek tőlük, szóval extra kedvesség kell. Csak azt nem tudom, mikor hagyják már abba a fogszabályzóra vonatkozó kérdéseket... 
Most felhívom Szecsát. Ez csak hirtelen eszembe jutott, mert már akartam, de le voltam merülve. Most meg már nem. 

Ami a legjobb, hogy végre a saját zenémet hallgatom. Nem volt kedvem laptopot, de cd-ket sem cipelni, úgyhogy a magic fm nevű, megboldogult sláger rádió szerű adót hallgattam és úgy 2 nap után megismertem és meg is untam a teljes repertoárjukat. (És végre nem az jutott eszembe, hogy repeortár. meg kellene tudnom, létezik e ilyen szó.)

Megint Cohen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.