úgy, hogy függőség.
kezdek túl sokat inni, túl sokat cigizni és túl keveset tanulni illetve enni. Ez már nem is kezdeti stádiumú. Határt kellene szabnom, de most nem megy. Sodródok a magam ásta mederben, és szükségem sincs rá, hogy emberek "züllesszenek". 
Amúgy meg, ki nem szarja le? Úgyis meghalunk.

Tényleg le kéne állnom. A hétvégén mindenképp lemegyek apámhoz. Ott lekapcsolhatok. Nem volt még olyan, hogy Kókát láttam volna a túlélés helyének, most mégis.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.