A gyomrom fordul fel néha az emberektől.

Kezdjük a nagyon enyhe dolgokkal... Kristóf, majd Zsolt. Nyárádi Kristófot akarta feleltetni kémiából (amiből akkor kaptuk meg a tz-ket, nekem 1 lett...) aki jó Anettos módon közölte, hogy nem tud semmit. Aztán a Zsolt, aki szintén. Ki nem mentek volna, hogy egy kicsit habogjanak, összekaparjanak egy kettest, el teljen az óra fele és mentsék az osztály többi tagját, akik így szintén- ismét esélyesek a felelésre. Tehát, hála a két pöcsnek, én feleltem. Csak én nem vagyok annyira szánalmas, hogy előadjam a hattyú halálát, hogy nem tanultam, nem tudom, sat, sat. Összekapartam egy kettest, mint nekik kellett volna, a semmi tudásommal. Igazából a semmire kaptam meg a kettest, ergó a Nyárádi megint bizonyította, hogy nem menthetetlen.:) Bár alap szeressük. Csak nem tudom miért kellett le Bettinázni...:P

A következő a Gergő. Egyszerűen elképesztő a gyerek. Miután lealáz, nem mintha engem mélyen érintett volna a basztatása, na de akkor is, jön, és kér. Mindegy mit, de már megint. Aztán mikor nem segítek, jön azzal, hogy én kezdtem a szopatást. Ahha. Azt tettem amit tettem, teljesen mindegy, mert én, ellentétben vele, sosem kérek tőle semmit. És nyugodtan basztasson, le tudom szarni, tekintve, hogy egészen kicsi korom óta szokom a dolgot, hisz Mátéka nem volt épp kíméletes... Tehát, basztasson, de utána NE KÉRJEN TŐLEM SEMMIT!!! Undorító...

És amiről még írnom kell, az Gábor. Oké, lehet, hogy parasztság volt pont elötte röhögni, de akkor sem tudom megérteni ezt az eddig utáltam, most szeretem/ elviselem dolgot. Az van, hogy most épp Kármennel békélt meg. És helyteleníti, hogy röhögtünk... Most erre mit mondjak? Rosszul vagyok attól, ha valaki egyik napról a másikra szeret meg valakit. Bettivel az volt, hogy míg nem beszélgettek egyet, utálta, mint a szart, rituálisan akartuk kinyírni... Ítélkezett felette, mielött ismerte volna. Aztán paff, közli, hogy ő nem akar ítélkezni míg nem ismeri, majd azután dönte el, hogy szereti e, vagy sem. És addig? Bazz. Pontosabban eddig. Eddig tudott ítélkezni úgy, hogy nem is ismeri??? Csak most kezdte el azavrni?? Eszébe sem jut, hogy eddig szidta, mint állat, csak úgy, mint én, Viri, vagy akárki. És Kármen. Mondjuk, hogy nem utálta. Mondjuk, hogy csak szimplán szidta, mert tud róla valamit, ami durva. Okké. Kérdem én, mennyivel vagyok én rosszabb azért, mert röhögök rajta, mint ő, aki szidja? Ráadásul, nekem Kármen megint alkotott. Ne szóljon be nekem amiatt senki, hogy röhögök rajta, vagy adott esetben szidom, miután a csaj közölte velem, pontosabban kifejtette, miért is több nálam. Hogy ő mekkora személyiség, mekkora céljai meg jövője van... Én egy nulla vagyok, vélemény, célok, minden nélkül. Egy falanszterekbe szorított senki. Ezek után én nem tudom szeretni. Egyébként, csak enyhe dolgokat írtam le azokból, amiket írt nekem. Úgyhogy ennyi. És nem tudom elfogadni az ilyen pálfordulásokat. Sajnálom, hogy ilyen vagyok, hogy nem lehet meggyőzni, hogy nem látom ahibáim. Stb. És Gábor, még egyszer mondom/ írom, senkinek nem kötelező elviselni, nem kell szeretni, nem kell velem lenni, semmi. Nem kényszerítem rá magam senkire. Ha nem tetszik a stílusom, a személyiségem, valamilyen tulajdonságaim, ez van. Nem változom. És ezt te tudod, nem egyszer közöltem ezt veled. Tudom mit gondolsz erről a nem változom dologról, de ez van. Nekem így jó, mert így vagyok kemény, így tudok szarni a sok hülyeségre. Illetve kiborulni, de gyorsan összeszedni magam. És ez nem összeegyeztethető számomra a változással. Azzal, hogy mások kedvéért más legyek. Míg akad, akár csak egy ember is aki őszintén tud szeretni így, ahogy vagyok, nem érdekel. Utána talán elgondolkozom. De úgy gondolom, hogy mindenkit úgy kell elfogadni amilyen. Ha meg nem tudod ezt megtenni, nem kell a társaságát keresni, nem kelle vele lenni. Ennyi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.