Nem tudom minek írok... Írhatok arról órákon keresztül, hogy mennyire szarul vagyok, de minek? Arról is írhatnék, hogy tegnap beszéltem msnen Gáborral, ezután csak mégjobban ki vagyok akadva, főleg, hogy kitudja mikor, talán csak évek múlva beszélek vele újra. Az is jó téma…

Muszáj írnom. És képtelen vagyok elslattyogni a naplómig, hogy oda írjam, pedig talán nem kéne pont ide leírnom. Tudtam én, hogy az idillnek egyszer vége lesz. Az a furcsa, hogy a történtek ellenére, még mindig minden jó. Csak ez nem. Nagyon nem. Vágjak bele a közepébe? Vagy jobb…

Nem tudnám meghatározni, hogy milyen a hangulatom. Nem mondanám, hogy boldog vagyok, legalábbis nem olyan erőteljesen, amikor bátran mondom, hogy igen, boldog vagyok. Nem vagyok szomorú sem, nincs is miért az legyek. Egyszerűen csak nyugodt vagyok. Legalábbis olyasmi. Hallgatom Sz.P.Sz.-el…