I want to go to die. Miért jó ez így... Annyira... Bolond vagyok. Mit akarok itt? Mit akarok az élettől... Meg úgy egyáltalán. Nem tudok normálisan írni. Úgy fáj már minden, minden idebenn. A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj... Gábor nélkül annyira furcsa. Suliban lenni, mellett lenni, de nem beszélünk. Furcsa, hogy feljön msnre, és semmi. Én nem írok, ő nem ír. Ez a leg irracionálisabb helyzet amiben életemben voltam. Tudom, hogy nem lenne jó beszélni. Hogy nem tudunk normálisan meglenni. Hosszabb ideig. És mégis, fáj. És valószínűleg neki is. Nem tudok írni. Nem akarok írni. Meg halni akarok. Zsuzsi itt volt, sokat röhögtünk, elmentünk RJ jegyeimért, de igazából sírni szeretnék. Tegnap este nem akartam, de kijött. Jó hosszan... És nem lett jobb... Nem fogok sírni, mert attól semmi nem lesz jobb. Nagyon nehéz volt ma... Nem is tudom, hogy élhetek még. Végülis, elvesztettem a legjobb barátom. És igazából tényleg a legjobbat... Félreértés ne essék, Viri is legjobb, de azt hiszem Gábor jobban az volt. ( Sajnálom Viri, de ez így volt. Mert míg neked nem lehet jobb a Czakó vagy Bence, hisz nincs olyan szoros kapcsolat köztetek, mint köztünk volt...) Patti legjobb barát volt, abszolút legjobb akkor, és fájt is nagyon az elvesztése, de nem ennyire. Mert vele sem volt ennyire jóban. Na, most ez ilyen hülyén hangzik... Mindegy. Megyek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.