Zajlik az életem. Túlzottan is. Sírom vissza azon eseménytelen éveimet, mikor az unalmas életem miatt sopánkodtam. Gergőnek hogy, hogy nem, eszébe jutott sms-t írni. Eddig persze nincs ebben semmi, abban viszont van amit írt. Hogy mit akarok Gábortól. Őszintén. Hát bazz, köpni nyelni nem tudok. Először is, hogy jutott neki most ez eszébe, másodszor, mi a köze hozzá, harmadszor meg, mért olyan nehéz az embereknek elfogadni a fiú lány barátságot? Amiben nem hiszek ugyan, de egy ideje, jó ideje, működik Gáborral. Még ha vannak is kisebb nagyobb zökkenők. Vagy féltékeny, mert Gábor már mondta, hogy nyavajog, mert azt hiszi velem többet foglalkozik Gábor (hehe, értelmi szint más. Törin múltkor Gergő elfoglalta Gábor melletti helyemet( igazából Tomié, de ő enyémet szokta mindig)és msn-en mondta Gábor, hogy jobb lett ovlna ha én ülök ott, Gergő hülye...) és gondolom fényt akart deríteni az igazságra. Mármint, hogy én biztos nem szimplán baráti érzéseket táplálok Gábor iránt. Hát, nem szimplán, mert nagyon szeretem, de attól ez még nem lesz több. És ez így jó. Több lenne se akarnék mást. Nekem ez így mindennél többet ér. Csak Gergőnek ezek a dolgok nehezen felfoghatók. Gondolom amiatt is, ami köztünk volt... Ez van. Cak ne idegesítsen. Á, jöjjön már vissza Gábor msnre... Miért kell engem mindig hülyeségekkel zaklatni?? Ez,ááá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.