akkor tévedek ide, amikor tanulnom kellene. Amit fogok is... És talán nem úgy, mint tegnap...:P

Erőteljes hullámvölgyben vagyok. Néha azt hiszem, helyrejönnek a dolgok, aztán vissza a mélybe... Már nem tudom mi segíthetne rajtam. Úgy érzem darabokra hullom. Fuldoklom, és nincs semmi amiben megkapaszkodhatnék. Úgy érzem hiába próbálok a felszínen maradni, úgysem jön hajó, szárazföld... De az élet ösztönöm nem engedi, hogy elmerüljek teljesen, és így ez az állandó küzdelem önmagammal kikészít. Meg a körülöttem lévő dolgokkal.

Azt hiszem vége lesz sulis baráti körünk idilljének is. Nem bírom már ezt a sok vidámságot, a megjátszott mosolyokat. Még 1 fölösleges, felszínes mosoly és felkötöm magam. Nem bírom tovább csinálni, én nem vagyok ilyen. Magamra kényszerítettem csak, tudattalanul. Nem tudom, hogy lenne ez elkerülhető. Nem akarom Hannán levezetni az indulataim, de ezt teszem, mert ő a legvidámabb, valójában ő hozza ezt az egészet. Mert ha 3an vagyunk, Zsuzsival és Szecsával akkor nincs ez. De hogyan lehetne neki megmagyarázni, hogy ez már túl sok?  Nem tudom. De, nézzük a jó oldalát. Volt kb. 1 hetem, amikor ténylegesen vidám tudtam lenni, amikor minden úgy együtt volt. Hát, az is valami.

Suliban most más szempontból sem túl jó... Egyrészt, az osztály is darabjaira hullik, újabban egy pszichológus ül a fejünkön osztályfőnöki órákon, csak épp semmi értelme. Sok értelmetlen, mindenki által ismert dologról csacsogunk, és az igazi problémák meg maradnak a szőnyeg alatt. Próbáltuk már szóba hozni, de egyszerűen mindig terelve van... Kedves osztályfőnökünk pedig akár váza is lehetne, vagy egyéb díszítő eszköz, mert kb. annyit ér. Kering a negativitás, az utálat az osztályban (csomópont vagyok) és ezzel nem foglalkoznak. Most pedig közölte az ofő, hogy valakit ki fognak rúgni, mert meg kell fékezni az osztályt. Jelenleg úgyfest, ez a Barna lesz. Akit az eddigi hülyeségekbe is a többi faszkalap rángatott bele, és mindig ő viszi el a balhét. Egyébként meg egy vicces, jó fej gyerek. És egyáltalán nem neki kéne menni... De ez egy ilyen világ. Tanulmányilag meg a béka segge alatt vagyok, magamhoz képest teljesen, most eldöntöttem, hogy nagyon összeszedem magam, nem tudom ez mennyire fog megvalósulni, tekintettel labilis lelki állapotomra... Ami nem kicsit van kihatással az eredményeimre. Ráadásul még más dolgok is bezavarnak... Amivel nem tudok mit kezdeni. És nem tudom megfejteni. És úgy ahogy van nem értem. 

Táncot is abba akartam hagyni, aztán annyira jó volt a csütörtöki óra, hogy meggondoltam magam. Teljesen le tudtam vezetni a feszültséget. És tanultunk egy kombinációt ami nagyon megfogott, úgyhogy jó volt.

Szerdán Zsuzsival voltam vásárolni, vettem egy bordós színű Zara gatyát, ilyen manós, nem tudom milyen. Tavasz kell hozzá. De nagyon tetszik, teljesen beteg.:) Szeretem az ilyen dolgokat. 

Annyi, de annyi mindent kellene csinálni... Megakarom tanulni True colors kíséretét, és visszatértem a félbe hagyott Never think-hez is. De ezekhez idő kell. Elkezdtem valamit, ami naggyából 1 hónapos project, nem mondhatom el mi, mert meglepetés lesz Pattinak, és nem buktatom le magam itt.:P De nem kis munka.:P Meg kellene írni sok mindent, és tanulni is kéne. Nem is kicsit. Közben meg olvasni, listát kellene írnom, hogy mikre mondtam, hogy elolvasom... Közben meg igazából semmit nem csinálok. Nem jó ez így. Ez az egész. 

De most süt a nap, és reménykedem benne, hogy ez már marad is. Képtelen vagyok elviselni a hideget és szürkeséget. Tovább ássa a gödröt bennem. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.