Nagyon határozottan beteg vagyok. Szivem szerintem lefeküdnék aludni, de átkellene olvasnom a bioszt és enni is kéne még... Valami nagyon hagymásra gondoltam. De nem igazán van bennem erő mozogni se.:P Felvetődik a kérdés, miért is akarok én akkor holnap suliba menni, de nem mondom el.:P Persze az is igaz, hogy bemenni egy dolog, ott maradni meg másik. Gyanítom, hogy bioszon én már nem leszek benn.:P Nem akarok hű lenni magamhoz és azon paranoidkodni, hogy mi van ha h1n1-em van és meghalok... De van rá esély.:P Mindegy. Tavaly is voltam olyan beteg, hogy azt hittem itt a vég.:P 
Hmm. Németre semmiképp nem kéne ott maradni. Szódoga én meg nem hoztam haza a könyvem... Legyen haszna is a betegségnek.:P És őszintén szólva nincs kedvem bioszon a férfi nemiszervet taglalni.:P Nem azért, mert kínos, hanem, mert baromi uncsi. Ilyen vezeték meg olyan szivacsos testek, hát őszintén, engem ez nem érdekel. Na jó, nem tudom elviselni a monitor fényét, úgyhogy kikapcs. Csak el kell küldenem nővéremnek az angol szarságokat amiket ma kellett volna átvennünk. Kérdés, most, hogy van új email címe, a régit is megnézi? Ha nem, magára vessen.:P

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.