Ma felszálltam a villamosra suli után abban a tudatban, hogy kellemes, 8 megállón át tartó olvasás vár rám (Kertész- A kudarc), de nem kifejezetten történt így. Előfordul, hogy jön egy nem kívánt osztálytárs és keresztül húzza a terveim (bár mostanában ritkábban, reggel is és délután is Szecsával jövök megyek, úgyhogy eleve nincs lehetőségem ilyenkor olvasni.), néha viszont a külvilág nem ereszt. 

Most képtelen voltam a könyvre koncentrálni, mert egy idős nő összefüggéstelenül, sőt, érthetetlenül ordítozott mind a 8 megállón keresztül. És vélhetően folytatta... Bolond volt, mást nem tudok mondani, csak elvétve lehetett kihallani értelmes szavakat a halandzsájából, mert az volt. A furcsa az, hogy az ilyesmi valahogy megszokottá vált. Néhányak először nevettek rajta, majd tudomást sem véve róla beszélgettek, olvastak tovább. Én csak próbáltam ezt tenni, és nem tudom másoké mennyire volt valós. Nem tudom mit kellene tenni, ha valakiről nyilvánvaló hogy bolond. Valamit biztosan, hiszen orvosi eset. Talán felhívni valami segély szolgálatot? Megpróbálni kedvesen beszélni vele, hátha kiderül valami, legalább, hogy hová kellene hazaérnie? Persze ki mer beszélgetést kezdeményezni valakivel, aki azt kiáltozza, te hülye, hülye, majd hosszú, érthetetlen, értelmetlen szó?áradat után imádlakkal folytatja. Még ha a megjelenése nem is félelmet, viszolygást keltő, a jelenség riasztó. 
Valahogy az emberek mégis megtanulták kirekeszteni a város és főleg a tömegközlekedés zajait. A hangoskodó részeget ugyanúgy, mint a veszekedő roma családot, fennhangon káromkodó kamaszt, vagy a fülhallgatókból kiszűrődő ütemes tucc tuccot. A bkv szépsége, hogy ezekkel napi szinten találkozik az ember, de érdekes módon, soha senki nem szól rá a "csendzavarókra". Én 17 évesen nem szívesen kötnék bele a korosztályomon kívül senkibe, és emellett persze megértem, más sem, még ha nálánál fiatalabbról is van szó. Megtanultuk becsukni a fülünket és nem a hangzavarral foglalkozni. Pedig szerintem élnie kellene valami a könyvtárakéhoz hasonló rendeletnek... Csendesen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.