Csak a naplódat és 1 tollat viszel magaddal. Nem viszel cigit, órát, kesztyűt és sapkát. Sem csokit. Zenét se. És nem hangosan csapod be magad mögött az ajtót...

Bár hallható volt. Ha meg nem, akkor bármikor elszökhetek anélkül, hogy magamon kívül bárkinek feltűnne. Ha a távozásom nem is, az érkezésem nyilvánvaló volt, de nem beszélek anyámmal. Egyszerűen besokalltam. 

És persze legjobb lenne a Duna fenekére küldeni az öcsém. Sok problémát megelőznék vele. Vagy jobb lenne, ha az anyám nem úgy játszana, ahogy... 

Persze ő a legjobb. De nem érdemli meg, hogy ezt tudja is. 

Sétáltam egy nagyot, meg is fagytam, de szükségem volt erre. Másrészt, sosem csináltam még ilyet. Közben rájöttem, hogy ha szükséges lesz, legközelebb hogyan csinálom... 

De talán nem is számít. Egyszerűen mindegy, itt vagyok, vagy máshol. 

I simply hate everything.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.