Mielőtt száműzöm magam tanulni (ez a szomorú évvégi sors...) írok egy kicsit.

Tegnap este Lord of the dance-en voltam Szecsával és a húgaival (a kicsit egyszer leütöm, hozzá képest a kisöcsém angyal). A szteppről eddig annyi fogalmam volt, hogy nagyrészt a lábak mozognak és kopog a cipő. A zenéről sejtelmem sem volt (persze youtube-on belehallgathattam volna, sőt, Szecsa régebben mutogatott már, de valahogy az élt bennem, hogy szar.) úgyhogy összességében nem vártam sok jót. Szeretem ha ez az alap hozzáállásom, mert általában nagyon kellemeset csalódok, és többnyire garantált a jó szájízzel távozás. Most is így történt, lenyűgöző volt. Most már tudom, hogy a sztepp nem puszta lábkopogás és sok balettos eleme is van ami széppé is teszi. Nagyon tetszett a zene és a látvány is, örülök, hogy elvitt.:)

Amúgy meg beteg voltam ismét, remélem most 1 évig elkerülnek a bacik. Bár ez most a saját nemfelöltözési hülyeségem volt meg a lelkiállapotom, végül is tudta a testem, hogy mit csinál. 
Most a tanulás van központi szerepben, bár ez a hét jó volt kocsmával, mozival és a tegnappal. Még jó, hogy a suli vonzáskörzetében mindkettő megtalálható. De most fontos biosz és föci tz-s küldetésem van, valamint kell 1 film estére és jó lenne ha a nap során még olvashatnék is kicsit. Túl sokat akarok. És még 1 hosszú ebéd is előttem áll. 
Ja, tegnap kitakarítottam teljesen a szobám, baromi büszke vagyok magamra. Persze azzal, hogy kb 3 havonta törlök port, ilyen alkalmakkor erősen fenyeget a pormérgezés, de egyszer majd lesz takarítónőm.:P

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.