Semmi se jó. Elbaszott kémia tz, nemelbaszott matek tz, kézhez kaptam a 3as fizikámat (gy-ö-ny-ö-r-ű) és azért azt jelzem, hogy bár a mai kémia felejtős, semmi esetre sem bukhatok már meg. Szóval ki nevet a végén? Persze innen nézve jogtalansága ellenére okos dolog volt, hogy az ofő meglengette előttem egy bejegyzett jelzés formájában a kémia bukás lehetőségét, mert így komolyabban véve a kérdést leültem tanulni. Tegnapig. De volt nyomós okom nem tanulni, úgyhogy azt gondolom rendben volt a teljesítményem.
Kétségbeejtőbb kérdések a töri és biosz vizsga, 2 hetem van még, de most inkább hagyjuk az esélylatolgatást...
Magamra öntöttem a levesem míg anyám ágya felé araszoltam.
Most magamra húztam a számítógép asztalom billentyűzet tartóját (merthogyugyanis ezen remekül elférek laptopostul, kéztávolságban lévő szükséges kacatostul és nincs túlbonyolítva) ezzel magamra, de főleg a szőnyegemre borítva fél doboz epres joghurtot és 1 l vizet. Szóval így a telefon, szőnyeg, számológép, notesz, ceruza meg a felső ami először kezembe került katasztrófaelhárítás céljából némileg károsultak az eseménysor következtében, de lehetett volna rosszabb is. Ha a laptopomban landoltak volna, most pl. nem írhatnék. Bár lehet, hogy azóta az ablakon is kiugrottam volna. Épp elég nehéz nulla és kú nélkül élni. Jó, főleg nulla nélkül. (Narancslé.) 
Holnap kompetencia. Hurrá. Kiderül, milyen csökött agyúak is vagyunk mi. Könnyen lehet. Olyan kérdésekkel, hogy a mérnök, a felesége, a gyereke vagy nemtudomki találta é föl a snowboardot, úgy, hogy az első mondatban benne foglaltatik, hogy a mérnök találta ki... És gyakoroltunk rá szorgosan. Vajon ha mi, elit nlg-sek ennyi energiát fektetünk a felkészülésbe, mit tesznek a mezei általános iskolások? Ja igen, fél évet készülnek. Legalábbis a kisöcsémék ezt tették, bár indokolt, lévén néhányan még olvasni sem tudnak... Mindegy, őt ez már nem sokban érinti, jövőre Kosztolányis lesz. A világ végén és azon túl, úgyhogy sejtelmem sincs az iskola minőségéről, de nem is érdekel. 
Alapvetően rossz a hangulatom, de erről ha lesz is szó, nem most. Mert tulajdonképpen csak az történt ami mindig, és minden edzésnek van eredménye, hát nálam is volt.
De mesélek egy jót. Már 2 hete nem gyújtottam rá. Ami holnap megdőlhet(ne), de most próbálok nem dohányozni. Egyrészt, mert kivételesen jól van a bőröm, másrészt, mert most jött helyre a torkom, nem szívesen játszanék vele, plusz kezdek healthy lifestyle (sajnálom, magyarul nem ment volna ilyen jól) párti lenni. Ez persze nem jelent semmit, mindjárt itt a nyár és azzal lőttek az egésznek, csak arra gondoltam, minden nem meggyújtott szál jó a tüdőmnek, szóval ja. (Nem mintha eddig ne lettem volna tisztában a káros hatásaival, oda vissza fújja szerintem minden 12 év fölötti, mégsem érdekel senkit ha dohányzik. Most csak, ha már kibírom, hogy ne gyújtsak rá, nem teszem. Ennyi a dolog mögötti eszme.)
És bejött egy lény. De Máté megmentett. Néha haszna is van... (Azt hiszem csak óriási molylepke volt, de a hangsúly az óriásin van...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.