Szörnyű veszteséget szenvedtünk! Komolyan. Eltűnt. Vagy csak én vagyok akkora szar, hogy még ezt sem tudom normálisan leírni. De minden féle képpen kipróbáltam, étcseréltem az i-t az y-onnal, meg s-eket, pakolgattam, hiába. Hová lesz így az emberiség... Kétségbe vagyok esve. Kész. Elvesztünk. Ráadásul állítólag hitleri képességeim vannak, ugyanis előző irományomban van hév, és dinamikus, és Ákos barátom arra a következtetésre jutott, hogy ez fél hitleri képesség. Azt hiszem, világuralomra török. És első intézkedésem az lesz, hogy nem tünedeznek el többé oldalak... Ami baromi idegesítő, főleg ha az ember Hillary Duff számot akar énekelni egész családja (na jó, csak öcsém meg anyám akik épp tv-zni próbálnak) füle hallatára. De nincs zeneszöveg.com és így meghalok... Kéretik virágot dobni a síromra. És érezze át mindenki a fájdalmam a veszteség miatt. Törvénybe vésetem majdan ezt is. Hogy mindenkinek kötelessége együtt érezni velem. Hmm. Mindent. Na jó, leállok. Majd egyszer postolok arról, milyen lenne a világ uralmam. Hmm... Szép tervek.

3 komment

Címkék: unalom

A bejegyzés trackback címe:

https://kolibrilina.blog.hu/api/trackback/id/tr9297450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sub-zero 2008.06.17. 22:12:56

tetszik ahogy írsz:)

popovics katalin 2008.07.02. 11:55:27

nagyon köszönöm hogy megirtátok az uj cimet a nagyon sokat használtam én is a lirycs forditásra és én is kétségbe voltam esve
még egyszer köszi szép napot
süti beállítások módosítása