Vicces az élet. Na jó, nem, nem az. Egyébként nem tudom miért indítottam ilyen hülyeséggel. Nézzétek el, ha ma bolondságokat írok, már megjegyezte ma Zsófi, hogy mikor őrültem meg...

Noss igen, néha közel állok hozzá. De valószínűleg nem leszek olyan szerencsés, hogy tényleg megőrüljek és bezárjanak, távol mindentől.  

Jó, hogy nem írtam tegnapi furcsa hangulatomban. Azóta többé kevésbé túltettem magam rajta. Elég rossz ember vagyok hozzá... A gond az, hogy Zsuzsi szerelmes, boldog, az egész olyan, mint egy irreális tündérmese. Azt leszámítva, hogy ő kezdeményezett, nem a pasi... Na mindegy. Nem az a lényeg. A lényeg az, hogy aközött ingadozom, hogy örülök vele, és aközött, hogy irigy vagyok és letört. Másképp nem tudom nevezni. Kissé kiakadtam magamon tegnap. Mert, hogy lehetek ennyire önző, egocentrikus, stb. stb. Nem vehetem el a boldogságát. Már helyre jöttem. Nem játszogatom meg magam. Van, hogy bunkó vagyok, de mostanra sikerült helyretenni ezt is és igyekszem ténylegesen örülni. Többé kevésbé sikerül. Megérdemli a boldogságot. (Még ha nem is tudom, miért van az, hogy embereknek MINDEN, de így ahogy mondom, minden összejön, és másoknak meg SEMMI. Erre mindenképp szeretnék választ kapni az életem során, de gyanítom, nem fogok.) Ami az egészben "kellemes", hogy így néha le vagyok szarva, másrészt meg a beszélgetésünk is kicsit korlátolt, de azért túlélem. Még jó, hogy ilyen jól megvagyok magamban. Meg, azért vannak még barátnőim. És, mint kiderült, ők is irigyek.:D:D Csak én vagyok az egyetlen bunkó köcsög aki hangot is ad az érzelmeinek.:D No mindegy. Már tényleg nem tudok úgy írni róla, mint tudtam volt tegnap a naplómba. Továbbra is rávilágít életem szürkeségére, egy sivatag vesz körül, de mit csináljak? Kissé utálom az életem... Elég frusztráló 16 évesnek lenni annyi élettel, hogy még egy 8 évesnek is nagyobb. Ez itt az ég világon semmi...

Tibike és Andris ma is megpróbáltak felhúzni, ma sem sikerült. Kíváncsian várom, mi lesz a következő produkció. Eddig ment a parodizálásom (inkább kevesebb sikerrel...), ma a kérdés, hogy menőnek érzem e magam (mire közöltem, hogy nagyon, ez életem értelme), majd, hogy lehetnének e a barátaim. (saaajnos nem, nem érnek fel hozzám.:P És bár mindezt "poénnak" szántam, ha belegondolok, utóbbit így gondolom. Nem érzem magam menőnek, amúgy is, mi ez? Ki a szart érdekel ki menő és ki nem?? És nem kéne már abbahagyni ezt a kategorizálást? Szóvval ez nem, de az stimmel, hogy nem elég jók nekem. Barátként sem. 2 buta kisfiú, és csak az a vicces, hogy Andriska 16, Tibike 14 éves. Nem tudom, ki követ kit...) Na mindegy.

Holnap fodrász. Várom. Apám elkezdte nyomni, hogy ne festessem be a hajam, de közöltem, hogy muszáj, mert kell valami változás a szar életembe. Ami miatt aztán magyarázkodhattam, de mindegy. Ez is. Minden az kb. Abba is hagyom, mielőtt leírom ezt még párszor....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.