Ez tény. Egy cseppet sem lettem normálisabb az elmúlt években... Tudom milyennek kéne lennem, de a lehető leghatározottabban nem vagyok az. Sajnos nem indokolhatom meg most ezt kiemelt példával... Ez is "majd egyszer" kategória. Mindig bonyolítom az életem... Erre nem adnak diplomát? Ha valaki mesterien komplikálja a saját és mások életét? (Egyébként azt hiszem ezzel új igét képeztem. Bár komplikálni az létezik. Így mégis furcsán hangzik...) 

Magyar vizsga tételeket dolgozik ki elméletben. Gyakorlatban kimásoltam amit Dantéról gépelgettem annó ide, és most még hozzápötyögöm a kimaradt részt, és talán még valami könnyűbe belekezdek, de nem vagyok túl lelkes. Mégis m-u-sz-á-j. Még sütni is akarok ma, az legalább plusz indok, miért is nem tanulok.:P

A dolgok csak történnek velem, és úgy érzem, nem is én élem át. Mostanában egyre többször érzem azt, hogy ott sem vagyok. Mintha fentről nézném magam... Furcsa, tudathasadásos állapot. Szükségem van erre az izraeli útra... Más frekvenciára kell helyeznem a tudatom... Ezt pedig kikapcsolni. Legalább egy kicsit. 

Vissza térek a "tanuláshoz"...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.