Egészen pontosan Kókán. Elkéstem a vonatom, de rohanva sikerült elérni a legközelebbi zónázót, és még a busz is összejött hozzá, úgyhogy sikerült többé kevésbé épségben megérkezni. 

Nővérem kiadott kismillió instrukciót arra vonatkozóan, hogy miket és honnan szerezzek be neki, merthogy megy majd Dániába a srác aki kivitte és el kell küldeni vele a dolgokat... Én készségesen írogattam az egyre bővülő listát, hogy jó, majd ha innen visszamegyek beszerzek mindent. De, most olvastam az emailjét, a srác holnap megy. Szuppi, de én itt vagyok, a saját otthonomtól is majd 80 km-re, és igen messze attól, hogy találkozzak a pasival. De, majd átugrok teret és időt és minden fasza lesz... Haha. Nem tudom ezt most hogy is oldjam meg, de inkább nem is gondolkozom rajta. 

Az a legjobb, hogy most szembesülnöm kell azzal, mennyire kiborította nagymamámat a nővérem távozása... És ezen nem tudok segíteni. Nagyszerű. Sokkal jobban szeretek a szobámban ücsörögni napokon keresztül a laptopom előtt, filmeket nézve, zenét hallgatva és tudomást sem véve a világról és semmiről. Szeretek csak lenni. Megnyugtató. Nem kell azzal foglalkoznom, hogy mi van körülöttem, bennem, nem kell döntéseken agyalnom, vagy bármit is tervezgetnem. Az örökkévalóságig tudnék így létezni. De, ez az opció sajns nincs benne az élet nevű játékban... 

Ma Zsuzsi átjött, jó volt, megnéztem vele is a Séta a múltba-t, rá kb hasonló hatással volt, de tudtam is, hogy így lesz, mert ő elérzékenyülősebb (de szépp...), mint én. Aztán lefordítottuk az egyik számot belőle, majd meghallgattuk ugyanezt milliószor, eredetiben és sok sok youtube "tehetség" előadásában is. Komoly napi program. Aztán elrohantunk a buszhoz, ami később jött, én meg elkéstem a vonatom.Hát ez a mai nap.

Tegnap délután Gyurival mászkáltam, és vicces, mennyire nehezen indulok el találkozni vele mindig (bár ez az emberek nagyrészével így van, és kb Patti az egyetlen aki fontosabb indok nélkül is kicsal a szobámból úgy is, hogy na akkor most indulás. Ilyet csak komoly gond esetén másnak.) aztán a végén annyira jó mászkálni és beszélgetni. A tegnapi program igazán összetett volt. Elmentünk Deáknál éjjelnappaliba sörért. Aztán Deákon túl van 1 parkos rész, amiről eddig nem tudtam, de most kb 2 órát ücsörögtünk 1 fa alatt. Aztán elballagtunk Szerájba (nevetségesen közel van), onnan pedig egy Matchba, ahol vettem 4 zsömlét é 1 vákumozott szalámit, mindezt pedig a Westend tetőn fogyasztottuk el, ahol valami nő és zenekara adtak ízelítőt a német és héber dalocskákból egyaránt. Amin kissé meglepődtem. Közelről biztosan roppant élvezetes volt, mi a legtávolabbi pontra telepedtünk. És 10re hazaértem. Mert én rendes, megbízható kislány vagyok.:P

Hétfőn pedig elmentem a fizetésemért, kissé késtem... Pattiék legnagyobb örömére. Aztán vettünk sört és többekkel való találkozás után (akiknek a nevét nem sikerült feldolgozni) leültünk a Gödörnél. Élmény volt.:P Leginkább az a szúnyog invázió. 

Az elmúlt 3 napom, remélem élvezte mindenki... Én többé kevésbé.:P

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.