kész az új külső, de valahogy nem tetszik, nem áll össze. Mindegy, átlátom már a sablont amit átírok, úgyhogy fejben is összerakhatom majd. Pár nap még biztosan. Holnap általam ismeretlen okból el kell mennem az osönba. Anyám találta ki, nem egészen értem, most családi bevásárlást tartunk? Merthogy apám is. Höhö. Nemnem. Egyébként is délben fogok kelni. Este meg party. Ha minden klappol. Gondolom. Zsu-t nem lehet elérni, de ez ellen nincs mit tennem, szóval max. nem jön. Szombaton meg (mert nekem a ma az holnap) Kármennél alszunk, nappal meg tescós program.:| Csupa móka és kacagás. Bár ez az én ötletem volt. De 2 nap egymás után ilyen izé áruházba menni... Azt hiszem kihagyom. Továbbá vasárnap strand. Na de szépen felsoroltam... Ülnék még itt és csinálnám, de nem érzem teljesen normálisnak a dolgot, úgyhogy majd megcsinálom ha ráérek. 
És ennek még jövő hét szerda előtt meg kell történnie, mert utána csak a meghalásra...

Visszanéztem, nem volt még. Furcsa. Szóval most Girl with broken wings.

Nem tudom miért vagyok ezen a körpályán. Mindig meglepődök amikor ugyanott találom magam, mint ahol kezdtem. Őrjítő. Nem látok belőle kijáratot, vagyis vagy teljesen kikapcsolom az agyam- amire jelenleg pusztán 2 módszert látok, drog vagy alkohol, esetleg mindkettő- vagy megbolondulok. Beszippant magába a képzelt depresszióm és a végén egy kényszerzubbony fogja bizonyítani valódiságát. Pedig azt hittem.
De lehet hogy most hiszem csak.
Azt hiszem végig fölösleges kérdéseket tettem föl magamnak. A válaszok pedig teljesen rosszak. Jobb lett volna az egészet el sem kezdeni. 
Tehát. Most vagy ugyanott vagyok, mint voltam, vagy csak flashbackem van. Utóbbiban reménykedek. Ha nem áll össze minden, szét fogok esni.

És új külső kell a blogomnak.

vagy nem mondom el, vagy majd igen. Túl hosszú lenne. 
Megyek apámhoz. Néha, muszáj(?). Gyanítom, erősebb a belső kényszerem a külsőnél. Az már túl rég nem érdekel.

Az ágyat nyomom, nincs is ennél jobb dolog egy verőfényes nyári napon. Még jó, hogy amúgy sem volt már kedvem Balatonra menni, különben most bizonyára roppant levert volnék. Szóval ha már ilyen korlátozott szórakozást biztosító helyzetben vagyok (és sejtelmem sincs róla, hogy lesz ebből holnap Gödör...), gondoltam megemlékezek legalább a nyári, teljes 6 napból álló melóról illetve a végül mégis Szigetről. 

1 nap Siófok. Nem tudom melyik fele árulja el jobban, mennyire is volt megterhelő, a hosstesskedés, vagy hogy a nagybátyámnak. Na szóval ja. Juventus road show, nagy eső, blabla. A sör is, a sült krumpli is, meg a hangulat is jó volt. Csak a Bnf hakni miatt várom a kártérítést még mindig.:P 
5 nap Tesco, éjjeli műszak, néha idegroncsként, máskor felpörögve. Ha napokra lebontva nézem a dolgot, nagyon vegyes élmény volt, viszont inkább összességében tekintek vissza rá, márpedig úgy nagyon is pozitív irányba billen a mérleg. Jót tett nekem sok szempontból. Az, hogy megerőltető volt e, viszonylagos. Ha nem vagyok álmos és éhes, minden kibírható. Ellenkező esetben bejön még a nyűgösség is, és mindent mellre szívok. Itt is így volt. Tapasztalatnak nagyon jó volt. És feltételezem, fogok még hasonlót csinálni a következő néhány, diákmunkával eltöltendő évben. 

Viszont, ezeken már túl vagyok mint élményeken, ahogyan sok máson is ami a nyár során történt (vagy nem történt, és a nyaram sok tekintetben nem is hasonlított arra amit én előzetesen felvázoltam és kiszíneztem magamnak, de sebaj, pontosan 20 nap múlva napfényes Itáliám ismét magába fogad.) ellenben a Sziget élmény még bennem létezik.

Szigetszűz voltam, de mivel immunis vagyok a furcsaságokra, szagokra és egyéb körülményekre, ezen tekintetekben nem hagyott maradandó nyomot az első fesztivál élmény. Pár éve a nővérem rémtörténetek armadájával felfegyverkezve próbált meggyőzni arról, hogy SOHA ne tegyem be oda a lábam, mert mindenki részeg, mindenütt ürítést végző emberek, szex és drogok és alkohol... Szóval fertő és romlottság. És valami hasonlóról olvasok azóta is sok helyen, arról viszont, hogy az ilyen benyomásokat szerző illetők vajon mikor is voltak kint, ötletem sincs. Merthogy mi azért bejártuk a helyet, és igen, a toi toi-ok jellegzetes szagúak (én be is merészkedtem egybe és megdöbbentem, mert a szagoktól eltekintve amik velejárók, semmi extrát nem tapasztaltam. És utolsó nap volt. Bár azt hiszem, főleg szerencsém volt. Viszont a rendes wc-knél, ahol sorba kell állni és van wc-s néni, meg folyóvíz is, teljes kultúráltság fogadott.) Részegek voltak, de olyanokkal akik nem tudtak magukról csak kinn találkoztunk, még jóval azelőtt, hogy egyáltalán eldöntöttük volna, bemegyünk. Esetükben viszont gyaníthatóan nem az alkohol volt a tájékozódó képességtől felszabadító anyag. Mariska szag nem 2 helyen volt, de szerintem azt tiltani is hülyeség egy fesztiválon. (Arról most nem szólva bővebben, hogy egyébként is...) Azt azért gyanítom, hogy nem minden olyan szép és egyszerű az egy hét során végig, mint azt én láttam, de azért már mégsem kéne embereknek magukból kikelve pocskondiázni az egész rendezvényt. Gyakorlatilag az én egyetlen problémám a hangosítással volt, de azt én a környék lakóinak nem tudom megbocsátani. Ennek, az izzasztó tömeg, az óriásira nőtt németek és hollandok ellenére is tökéletesen jól éreztem magam a Muse-on, amire végső soron mentünk. Szóval a hangosítás szar volt, viszont egész más élőben a dolog hangulata. Számomra hatalmas élmény volt, pláne hogy többek között az Undisclosed desiresnál Bence nyakában, a tömeg felett átnézve élvezhettem a fantasztikus összhatást. Egyik legkedvencebb szám, szóval ha csak ennyi lett volna is, elégedetten térek haza. Olvastam valamelyik blogban egy reakciót egy valószínűleg fiatal lány előző kommentjére, miszerint igenis szar volt és magyar mentalitás nem beismerni ha valami szar volt, csak mert fizettél érte. Én meg azt gondolom, hogy hadd döntse el mindenki maga, tetszett e neki amit látott, illetve megérte e. Másrészt, ha kiad érte 12000 Ft-ot (és mi kb. ezt tettük, mert a Muse volt a lényeg, bár előtte ugrabugráltam meg énekeltem, stb. stb. és nem tudom mikor voltam utoljára annyira felszabadult, tehát az is megérte, illetve vicces kis élmény volt a party aréne meg a meleg sátor is, és összességében a Muse-hoz nem kapcsolható élmények is megérték volna, azért mégis), szerintem a szart is szíve joga jónak tartani. Olyan nem csekély mértékben formálódott át csak a világra való kipislogásom az elmúlt másfél év során, hogy elkezdtem élni ezt a mindenben a jót keresem dolgot. Többnyire. Oké. Igyekszem és elég jól megy. És szarok a hangosításra, meg arra is, hogy majdnem a fejemre pottyant egy váratlan body surfingelő. A Muse pedig nem volt olyan elsöprő erejű, mint azt vártam. De szerintem a következő években jönnek még ők Arénába, az azért más jellegű. Majd ott megkapom. Ugyanakkor a nagy kedvencek megszólaltak, és jól, nincs hiányérzetem. Szóval, számomra ez tökéletes kezdet volt, és a következő években biztosan kinn leszek.

Most pedig elkezdek bízni a mielőbbi gyógyulásban, merthogy már csak 1 hét van vissza és kezdődik az utolsó előtt év. Igen elkeserítő.

(van még majdnem 1 órám blogolni, és semmi máshoz nincs erőm/kedvem, kifejezetten ehhez sem, de valamit csak kell csinálni.)

Nem tudom mi a fene bajom van, teljesen irreális. Minden szép és jó, már amennyire... Szóval jja, ez a nyár nem lett épp az aminek terveztem, de a buktató már abban meg volt, hogy még ki sem tavaszodott amikor én már programokat terveztem a meleg, de az esős napokra is. Gyakorlatilag kivitelezhetetlen mennyiségűt. Viszont általánosságban minden helyett punnyadásba süppedtem. (Egyáltalán nincs kedvem felsorolni mi mindent csináltam, kit érdekel...)
Közben meg ma is kifejezetten nagyon jó napom volt, valószínűleg leszívott. Zenélés volt, és annyira tökéletesen, olyan kibebaszott jóra összeállt, hogy mind meglepődtünk.
Ja igen. Megint csináljuk Kármennel és Zsuval, és persze ismét volt meglepetés vendégünk. Minden mint régen.

Folyamatos, idegtépő változásban vagyok, azt gondolnám, hogy majdnem 18ra az ember kiér a kamaszkor hülyeségből, de azt hiszem nekem ez tovább fog tartani. Bár hosszú évek óta maga vagyok a káosz, ez már nem oszt nem szoroz. Valahogy majd összeáll a kép.

Most arról nincs sejtelmem, a maradék, kis túlzással 3 hétbe hogyan zsúfolok bele mindent. Bár azt hiszem valami olyasmi lesz, hogy kiderítem mi van a Balaton dologgal, ha olyanom lesz megyek és akkor a jövőhét ezzel el is telik, ill. szombaton visszajövök, lemegyek apámhoz, pár napig nála vagyok, (se kedvem, se időm, gyakorlatilag...) 26án nagy próba (és talán azon a héten stúdió?) és közben bele kellene nézni 1-2 tantárgyba, illetve szám szerint 2 bulit, 3 Gödörben lévő koncertet, esetleg 1 éjszakai vidámparkozást, koktélozást és Margit szigeten fagyizást terveztünk. Az összes filmes dolog tolódik őszre. Na, már tudom is mivel fogom tölteni a következő órámat. Aztán alvás, mert reggel meegint fel kell kelni. Próbanap. Mennyivel egyszerűbb lett volna fél évig nem jegelni a dolgot... Ná míndegy. Szóval, mivel új, meg kevésbé új céljaim vannak, össze kell írnom őket, hogy az új parafatáblámra kiszögellhessem őket ill. valahogy rá kell jönnöm mindent hogy hozok össze... Valaki adjon nekem plusz mondjuk 25 napot.:P

A freemail kapja be. Ritkán használom csak az ott lévő fiókjaim, de az esetek többségében így is hibaüzenetekbe futok, szar az egész. Vannak még emberek akikkel ott tartom a kapcsolatot, de most eljött az a pont, hogy átirányítsam őket szépen a gmailes accountomhoz, mert ez már tarthatatlan. A citromailt is feladom lassan, az élőbb, de ott néha nem érkeznek meg, vagy mennek el mailek, illetve mostanában egy csomó reklám szar megtalál, pedig nem mondhatom, hogy össze vissza regisztrálgatnék. (Másik vicc a mobilszám "titkossága", ami meg szintén szolgáltatós hibapont, mert anyámat szokták kérni a telefonhoz különböző kérdőíves, reklámozós, nyereményes faszságok miatt és ha rossz kedvemben fognak ki, vagy felébresztenek, elég csúnyán tudom tudtukra adni hogy rossz embert hívtak. De tényleg elmehet a picsába a T-mobile is, gondolkozom a váltáson annál is.)

Egyébként megvagyok, sőt, jól, és majd egyszer írok, bár azt hiszem ezt már ígértem. Dolgoztam, stb, most kezdődik a nyár végi élet, maajd mindent pótolok. Viszont a laptopom most úgy tesz, mintha meg akarna halni, aminek okát sejtem, úgyhogy abbahagyom ezt és hagyom, hogy tegye a dolgát.

elkezdtem új csengőhangot ill. üzenet jelző hangot keresni, egyelőre nem telefonálok. Ez egy naagyon, nagyon nehéz feladat. Viszont nem találom az adatátvivő kábelem, az öcsém 3 hét után végre előhalászott egyet, ki kell használnom.:P Mielőtt elmentem még volt 1 ötletem, de már nem tudom mi volt az. Úgyhogy ez hosszú lesz. (Ráadásul komoly szoba rendezési, takarítási és lomtalanítási terveim vannak, elsősorban, mert el kell helyeznem valahol a tavalyi tankönyveket és füzeteket, túl sok a nem használt ruha a szekrényemben, és túl sok a polcra nem férő könyv, most még hoztam is, úgyhogy muszáj feltennem az utolsó lapot a polcomra. Nőttem is 12 éves korom óta, akkor döntöttem el ugyanis, hogy az túl magas lenne. Így 3 emelet+ földszint a polcom. Ami már kevés a mindenfélének ami rajta van. Ráadásul tényleg tényleg eljött az ideje az izék leszedésének, félig végeztem a helyettesítő képek összeszedésével is (bár még montázzsá kell szerkeszteni, eljuttatni Szecsának, hogy ő eljuttassa az apjának és majd egyszer visszakerüljön hozzám... Illetve lesz egy adag ami rendes képpé nyomtatandó, azt majd dm-be. és...) bahh, rengeteg dolog van és meg borzasztóan lusta vagyok... Nem véletlenül van még minden a régiben. Mondtam Zsunak, hogy legyen itt, mikor mindent leszedek, de nem biztos, hogy megvárom míg visszatér nem teljesen önkéntes száműzetéséből, szóval... Bár mivel nem akarok csupasz falakkal maradni majd, először el kellene készülnie a váltásnak. Akarok egy nagy képet az óriás Dolhai poszter helyébe, de nem tudom mi kellene oda. Legjobb lenne mindent hagyni ahol van. De a kupacok már nem növelhetőek tovább, lassan tényleg eltűnök a káoszban és elmúltak már azok az idők, amikor szükségem volt rá a létezéshez. Vagyis, ideje összeszedni magam és elkezdeni valahol.:|)

Románia. Csak a szokásos. Arad koszlik-foszlik, de változatlanul szeretem. Tény viszont, hogy ha nem kötne annyi emlék és ember oda is kicsit, egyáltalán nem tenne visszatérő látogatójává. Annyira szép lenne a belvárosa és annyi gyönyörű ház van, de a legtöbbnek az elkövetkező pár évben lepotyog az összes megmaradt díszítése, hacsak nem szakad rá hirtelen elsikkaszthatatlan mennyiségű pénz a román kormányra amivel támogathatnák az igen szar helyzetekben ott élőket. Az a hír járja, hogy szétesik az ország és Erdély függetlenedik, de egyáltalán nem hiszem, hogy visszacsatolnák magukat hozzánk. Én nem tenném. De ők onnan zöldebbnek látják az itteni füvet. Szóval ki tudja. Csak spekulációk.

Az én nagymamám a világon a legjobb. (Meg anyukám, a nővérem és a nagybátyám is. A maguk minőségében.) Pubertásom kezdetén, párhuzamosan az ő öregedésének kezdetével, rengeteget veszekedtünk. Jó, hogy kinőttük ezt. (Az viszont tény, hogy összességében 17 évem bálványozott családtagja, vagyis az csak egy kissé heves megálló volt.) Sok szentimentális dolgot tudnék összehordani róla szólván, úgyhogy nem teszem. Egyszerűen csak hálás vagyok.
Nagyon szeretem a barátnőit is, ami lehet furcsa, de ők nem tipikus öreglányok, ráadásul rengeteg szeretetet kaptam tőlük. Idén még jobb volt, bár hasonlítgatni nem tudok. Főleg, hogy nyárról nyárra más vagyok, másra van szükségem. De az aktuálisat többnyire megkapom. Így feltöltődve jöttem haza most is. Bár nem voltam épp lemerült, úgyhogy kihívás sem volt. 
Van egy csodás kalapom. Valamint, a nagymama szekrényét feltúrni mindig hasznos. 
Fogdokinál is voltam, nem tudom hogy lehet, de ott sokkal kedvesebbek, mint itt. És én rettegek tőlük, szóval extra kedvesség kell. Csak azt nem tudom, mikor hagyják már abba a fogszabályzóra vonatkozó kérdéseket... 
Most felhívom Szecsát. Ez csak hirtelen eszembe jutott, mert már akartam, de le voltam merülve. Most meg már nem. 

Ami a legjobb, hogy végre a saját zenémet hallgatom. Nem volt kedvem laptopot, de cd-ket sem cipelni, úgyhogy a magic fm nevű, megboldogult sláger rádió szerű adót hallgattam és úgy 2 nap után megismertem és meg is untam a teljes repertoárjukat. (És végre nem az jutott eszembe, hogy repeortár. meg kellene tudnom, létezik e ilyen szó.)

Megint Cohen.

 Végül persze nem volt már rendelés mire odaértünk. Úgyhogy ez a mai program is. Bár azt hiszem júliusban itt én már semmit nem fogok csinálni, elmegyek Aradra aztán ha hazajöttem végre Szecsa is itthon lesz. (Zsuzsi meg elmegy. Így lehet jól összehangolni a dolgokat.) Lényeg, mai program még mindig tüdőszűrés, aztán Emesével találkozom. Pillanatnyilag nagyon be van borulva, nem tudom mit csinálunk így.

Tegnap el kellett mennem a pizzériába is, hogy felszedjek egy kulcsot. Végül egy óriás pizzát és óriás zacskót is hazaszállítottam mellette, persze nem voltam épp vidám. Itthon épp az öcsémnek füstölögtem (most megint legalább 2 hónapig nem kommunikálok vele, egyszerűen nem kell, hogy felbasszon) amikor beállított Zsuzsi. Elvitt a Gödörbe. Nagyszerű ötlet volt tőle. Először egy csaj meg egy pasi (aki valahonnan ismerős volt, szerintem megasztározhatott vagy ilyesmi) egy jól összerakott zenekarral mögöttük énekeltek pár számot, nagyon jó volt őket hallgatni. Aztán jött valami már félig befutott banda, avagy annyira se, és míg el nem kezdett énekelni az énekes, addig egész szimpi volt a dolog. Tipikus esete annak, hogyan énekelhet úgy az amúgy jó hangi adottságokkal megáldott egyén, hogy attól legjobb esetben is elfutni akarjon a nagyérdemű. Nyávogott. Jobb szót nem tudok rá. Erőltetett ámerikáisággal spékelve. Ha jó a dolog akkor nincs bajom azzal, ha magyarok angolul írják a számaikat (oké, alapvetően kevés magyar zenét hallgatok), de annyira tucat és annyira erőltetett volt, hogy sírva röhögtük végig Zsuzsival, amire rásegített még a mellettünk nagy társaságban ülő harmincon túliak csoportja, kevésszer látni ilyen nyilvánvaló döbbenetet emberek arcán. És tényleg, mi sem értettük, mit is művel a gyerek, de az első sorokban elhelyezkedő ügyeletes ribancok kétségtelenül élvezték. (Mert aki erre vonaglani és sikítozni tud, annak jár a jelző.) Utolsó kérdésem már csak az volt, hogy vajon a zenekaros társai közül miért nem szól neki egy sem, hogy elviselhetetlen a nyávogása? Végsősoron, mi jól szórakoztunk. Az előttük elhangzott dalokért, de főleg a hangok miatt, megérte elmenni, őket, pardon, őt, pedig kiröhögtük. 

Két óra van, úgyhogy start.

Tüdőszűrésre kell mennünk az öcsémmel, ez ilyen munka dolog, de egyelőre ha jól sejtem, nem épp legális tevékenységgel ütik el az idejüket a barátjával, szóval várok. 
Mivel hosszú ideje nem írtam érdemben (a tegnapi összecsapott Eclipse vélemény dolog nem olyan), ezért nem is tudom, mesélgetni kellene az utolsó sulis napokról, vizsgákról, szünetről. 
Az utolsó napok utolsó dogákkal és egyéb ilyen idegesítő dolgokkal teltek, és persze szokás szerint kicsit meg is őrültünk. Az év legjobb része kéne legyen, de én határozottan utálom a végét. Mert például most már tényleg csak 2 év van a végéig. 
De amit meg kell említenem, az az idegesítő töri plakát. Először szétakartam zúzatni a fiúkkal, de nem győzte meg őket a sör ajánlatom. Végül számomra sokkal kellemesebb bosszút álltam. Minden nap kiszedtem a legjobb képeket (plusz egy wc papíros cikket) a metróból, illetve pestiestből és átszúrkáltam a plakátot... Egyrészt simán jól nézett ki, más részt életem kedvenc pillanatai közé fog tartozni amikor észrevette mit tettek a plakátjával. Szörnyűséget.:P Én aztán bambi szemekkel előadtam, hogy igazán nem akartam kárt okozni. Ezzel le is tudtuk. Viszont vizsgára maga mögé helyezte az itt-ott lyukas plakátot, aminek semmi értelme nem volt, kezdve az állapotával az információ szegénységéig... És, hogy miért is csináltam ezt? Mert nekünk semmit nem lehet kirakni. A terem teli van királyok beüvegezett képeivel, töris képekkel, valamikor pedig egy csomó tőle származó képet raktak körbe, rettentő csúnya volt. Ráadásul a csokipapírjaink is miatta kellett lekerüljenek, addig magyarázott, hogy ilyet nem lehet. Hogy ne lehetne? Minden más osztályban saját dekor van. És igen, felbasz ez még 17 évesen, mert basszameg, én ülök ott heti 6-7 órát, minusz 1-2 ami más teremben van. Ő heti 4 órára jön be. De jövőre töri fakton leszek.*.*
Mindkét vizsgát bemákoltam, vagyis törin 1. tétel, persze lenyűgöző feleletet adtam. Bioszon 3 kérdésből 1et tudtam ténylegesen, a másik kettőről ami szó eszembe jutott mondatba fűztem és mosolyogtam. Valójában elég kevés értelme volt annak amit ott csináltam, de elviccelődtem és mosolyogtam az időt, úgyhogy végül meg lett a 4esem. Ami azért szép dolog. 
Az évzárón elbúcsúztunk az igazgató bácsitól ami elég szomorú volt, én szerettem. Ráadásul ami utána jön. Halál nem, csak pusztulás.:P
Viszont, most már muszáj összerugdosnom a fiúkat, indulni kéne. 
 

Van Morrison-Beside you

Some say the world will end in fire,
Some say in ice.
From what I've tasted of desire
I hold with those who favor fire.
But if it had to perish twice,
I think I know enough of hate
To say that for destruction ice
Is also great
And would suffice
(Robert Frost- Fire and ice) 

Teljes Twilight saga maratont tartottunk, így könnyű volt viszonyítani. Az Eclipse jobb, mint az első kettő, pedig a Twilightot imádtam. 
Kis kitérő. A Twilightban a hangulat és zene fogott meg nagyon. Elsősorban. A történet a könyvhöz képest összecsapott és bár az Edward- Bella szerelemre kéne kiélezve legyen, számomra továbbra is rejtély a film alapján nézve, hogyan is szerettek ők úgy egymásba. A New moon aztán elvette a hangulatot és zenét, helyette hűebb lett a könyvhöz, de én túlpénzeltnek éreztem. Második nézésre most, nem volt olyan rossz, mint amire emlékeztem, de azért... 
Viszont. Az Eclipse visszaadta azt a számomra két oly fontos dolgot. A könyvhöz is többé kevésbé hű volt, van 1-2 változtatás amit nem értek, de központi szerepük nincs. A könyvek közül is ez a kedvencem, a Breaking dawn sok részlete egyszerűen már túl sok. (A Twilightban túl sok az "Edward tökéletes", a New moon félig unalmas, ráadásul utálom Jacobot, ebben viszont egyensúlyban vannak a dolgok.) Mind látványban, mind szövegben, poénokban és zenében is ez az eddigi legjobb. A színészek ismét fejlődtek, számomra minden 'átjött', aki pedig azt mondja, hogy nem, az nem olvasta a könyveket. Ami nem azért kell, mert akkor minden világos. De Bella pontosan ekkora nyomorék. Edward meg vagy szenved, vagy mosolyog. Amit lehet, kihoznak a karakterekből. Victoria más lett ugyan, de nekem megfelelt az új. (Most nem keresek nevet.) A szerelmét megbosszulni készülő nő szerepére szerintem ő jobb is volt, mint az előző lett volna. 
Aki eddig nem szerette, ezután sem fogja. Én csak a kritikákat nem értem. Mert például, mi a baj azzal, hogy szüzies a story és azt közvetíti, amit. Persze, ha a gyerek elhiszi, hogy ha nem is vámpír képében, de kívül belül tökéletes pasit talál, akkor hülye. De az tény, hogy a 13-14 éves lánykák gondolkodás nélkül veszítik el a szüzességüket és ez egyáltalán nem normális. Nem akarok belemenni részletesen a véleményembe, mert túl hosszú lenne ide, de szerintem nem árt, ha legalább 1-2 film, híres ember, akárki vállalja, hogy valami mást közvetít a sok kora felnőtt gyereknek. Akik huszon, harmincon éves fejjel arról írnak, mennyire nevetséges ez, biztosan annak fogják azt is tartani, ha a 13 éves gyerekük óvszert kér... Ha van esze. (Valamikor régen azt is kifejtettem, mi az én bajom a katolikus egyházzal többek között, szóval nem, nem vagyok prűd katolikus szellemben nevelt, már megkeseredett 17 éves aki arra vár, hogy férjhez menjen. De mindennek meg van az ideje.)
Tudnék megint minden kritikára reagálni, de valójában az is hülyeség, hogy olvasom őket. Bosszantani már nem bosszantanak, csak nem egészen értem. Arra még muszáj, hogy lerombolja az igazi vámpírkultuszt. Akinek igazi vámpírok kellenek, az ne ezt nézze. És akkor nem sérül a lelke... Kamaszoknak lett leginkább szánva, illetve az írónőhöz hasonlóan életunt nőknek akiknek szükségük van az ilyen álomvilágokra. Így ha pasik nézik, és főleg idősebbek, ne kezdjenek fújolni, mert nem is nekik szól. Egyszerűen fölösleges. 
Azzal szerintem sokan tisztában vannak akik szeretik, végül is mindegy, hogy a könyveket vagy a filmeket, vagy mindkettőt, hogy mi az értéke. Nem sok. De a feladatának eleget tesz, eltereli a figyelmet, kikapcsol. A bestsellerek erről szólnak. Nem kell klasszikus szépirodalmi alkotásokkal egy lapra venni, vagy a rajongók hisztériájának ellenpontjaként azon hisztériázni, hogy mekkora szar. 
Egyébként szeretek kritikákat olvasni. Olyan is van, hogy nem tetszett a film a szerzőnek, de képes objektíven írni és nem sértőn.
A film maga végül 8/10

Telnek a napok. Csináltam ezt azt, de legfőbb aktivitásom a filmnézés, olvasás, zene. 
Lassan belekezdek a nyári életbe is.  

 Sia az új kedvenc. Fogalmam sincs mióta ismerem, azt hiszem nagyon régen egy House-ban hallott szám miatt kerestem rá, az a Breathe me volt, de nem törődtem vele. Mindig jönnek új számok és elég gyakran marad ki az előadók további munkássága. Lényeg a lényeg, hogy mikor közzé tették az Eclipse soundtracket már a My love volt róla a kedvencem, a film és a további soundtrack hallgatása után pedig továbbra is az. Mivel pedig ismertem már, elkezdtem más számokat is hallgatni tőle. Na, így.

Tegnap Twilight saga maratont tartottunk Zsuval, úgyhogy mindhárom filmről friss az élmény és könnyű viszonyítani.
Az Eclipse számomra mind a két előző filmet üti. A New moon esetében túl sokat vártam és persze csalódás volt, az Eclipse-től még többet, de még felül is múlta. Nem mondom, hogy hibátlan, de az első percek után tudtam, hogy kedvenc lesz, és tényleg.
Szerettem a Twilightot, mert tetszett a hangulata és a zenék. Persze a történet is, de egyrészt túl sok jelenet lett megváltoztatva benne a könyvhöz képest, másrészt a film alapján nem lehet rájönni, mikor, miért szeretnek egymásba. Ezért jó a hangulata, az nagyon megfogott, ezért láttam már annyiszor, hogy tegnap a felénél már untam. (De tény, 3 hete láttam utoljára...) A New moon elvette a számomra fontos részleteket. Vagyis a hangulatot és a zenét. A Twilight score-t is unásig hallgattam, annyira szép. A New moonban sem a score, sem a soundtrack nem fogott meg, mint annó leírtam, utóbbinak egyszerűen semmi köze a filmhez. Most néztem meg másodszor, kicsit jobban átjöttek az érzelmek, mint amikor először- az első úgy 20 perc után már- dühöngve néztem. A legjobb jelenet amikor az idő múlását jelenítik meg, ezt tartom. De összességében most sem fogott meg.
Ellenben az Eclipse. Visszajött a sötétség, a "szerelmes mezőn" viszont kontrasztnak napsütés, a havas jelenetek gyönyörű kékesek voltak, jó volt nézni. A soundtrack tökéletes, nagyon más mint a Twilighté amit még mindig imádok, de változott sokat a zenei ízlésem és a mostanihoz teli találat ez. A score is szép, kissé unalmas ugyan, de ez kevésbé érdekel. A vámpírok épp eléggé voltak vámpírosak, nagyon tetszett 

Megnéztem a Boratot, nem nyűgözött le. Állítólag roppant humoros, voltak is vicces jelenetek, de semmi extra. Az állítólagos üzenetre meg teszek. Rasszizmus meg civilizációs szakadék... Bahh.
Most meg a Ha eljön Joe Black-el szenvedek. Szörnyen unalmas. Vagy csak kiveszett belőlem mindennemű romantikus érzelem. De kiborít a főszereplő csaj bárgyú játéka és az egész vooontatott. Nincs ebben 3 órányi cselekmény, sem mondanivaló, semmi.
És még 1 óra. De nem hagyom abba.:P 

Végigszenvedtem. A másfél óra bőven elég lett volna neki. Láttam már szar filmeket, (az egyik legutóbbi az Exférj újratöltve volt, szavak nincsenek rá...) ez élen jár azok között is. Sikerült a jó alapötletből egy kalap szart legyártani, Antony Hopkins ide, Brad Pitt oda, ha lett volna eszem a 20. perc után kikapcsoltam volna. Addig is csak a remény miatt nem... Na mindegy. 
A másik borzasztó filmélményem a Rouchester (talán már nem emlékszem jól) grófja volt, amit meg Johnny Depp nem tudott megmenteni. Ha egy film szar, a nagy név sem húzza föl. (Nagy megfigyelés tudom.)

They cannot scare me with their empty spaces between stars — on stars where no human race is. I have it in me so much nearer home to scare myself with my own desert places.”

robert frost

Márminthogy, persze nem én rajzoltam.:P Viszont lemásoltam. Mert átdekorálom a szobám.  

És majd egyszer írok is.

Month One.

Hi Mommy!
I am only 3/4 of an inch long,
But I have all my organs.
I love the sound of your voice.
Every time I hear it,
I wave my arms and legs.
The sound of your heart beat
Is my favorite lullaby.

Month Two.

Mommy,
Today I learned how to suck my thumb.
If you could see me
You could definitely tell that I am a baby.
I’m not big enough to survive outside my home though.
It is so nice and warm in here.

Month Three.

You know what Mommy,
I’m a boy!
I hope that makes you happy.
I always want you to be happy.
I don’t like it when you cry.
You sound so sad.
It makes me sad too,
And I cry with you even though
You can’t hear me.

Month Four.

Mommy,
My hair is starting to grow.
It is very short and fine
But I will have a lot of it.
I spend a lot of my time exercising.
I can turn my head and curl my fingers and toes
And stretch my arms and legs.
I am becoming quite good at it too.

Month Five.

You went to the doctor today.
Mommy, he lied to you.
He said that I’m not a baby.
I am a baby, Mommy, your baby.
I think and feel.
Mommy, what’s abortion?

Month Six.

I can hear that doctor again.
I don’t like him.
He seems cold and heartless.
Something is intruding my home.
The doctor called it a needle.
Mommy what is it? It burns!
Please make him stop!
I can’t get away from it!
Mommy! Help me!

Month Seven.

Mommy,
I am okay.
I am in Jesus’s arms.
He is holding me.
He told me about abortion.
Why didn’t you want me, Mommy?

Every abortion is just…

One more heart that was stopped.
Two more eyes that will never see.
Two more hands that will never touch.
Two more legs that will never run.
One more mouth that will never speak.

If you’re against abortion, repost.
 

Nem fogom fel.
Szecsa zokogva hívott, az Árpád- hídi (gáz, sosem tudtam ezeket hogy írják, de most érdekelni sem érdekel) metrómegállónál tőle nem messze állt egy nő. Beugrott a metró alá. 
Nem tudom megérteni. Beszéltem anyukámmal, próbált enyhíteni a felháborodásomon, megdöbbenésemen és tehetetlen dühömön, mert tudom, hogy ez most nagyon megviseli Szecsát. Nem tudom én hogyan reagálnék. Mennyire sokkolna és mennyire sérülnék ezáltal. Keményebb vagyok, mint ő, sokkal, ugyanakkor a dologban nem is maga a halál az ijesztő, hanem ami elvezette odáig, hogy ezt megtegye. 
Én megértem az öngyilkosokat. Azt gondolom, van az a mélypont az életben amikor azt mondod nem tudsz tovább menni, nincs miért, nincs hova. És akkor nem számít sem család, sem barátok. Így pedig természetesen azok sem, akik idegenek és mégis fájdalmat okoz nekik. Anyu szerint ilyenkor egyszerűen elborulnak, nincs hosszas döntési folyamat, aki ezt választja annál ez egy pillanat műve. Nem tudom és nem akarom ezt megérteni. Nincs joguk tönkretenni életeket azért, mert a sajátjuk szar volt és nem bírták. Egy dolog, hogy gyengék az élethez, de legalább tisztességesen csinálják. A vezetőnek mennyi idő amíg valamennyire kiheveri? Aki közvetlen mellette állt? Kisgyerekek? Vagy csak érzékenyebb felnőttek? Vagy aki szintén elkeseredett? Milyen annak ezt látni? 
Kamaszként, nem tudom mennyire gyakori ez, de a gondolat egyszer kétszer biztos előjön. Nekem 17 év alatt egyszer volt ilyen, Gábor elvesztése volt az abszolút mélypont, a fájdalomszint közel hasonló volt, mint most, de már sokkal erősebb vagyok. De nem tudtam volna megtenni, bár fizikailag is közel voltam hozzá. De ha akkor valaki megteszi mellettem... Nem tudom mennyire éreztem volna az életben rejlő lehetőségeket. Mindig vannak mélypontok, hullámvölgyek, és tudva ezt, elgondolkozik az ember, hogy mi kell ahhoz hogy tényleg megtegye. 
Tudom, hogy engem többé nem fenyeget a depresszió veszélye, tudom, hogy soha nem fogom feladni az életem. Így is túl rövid. És jöhet bármilyen rossz, van onnan út fölfele is. Depresszív időszakok vannak, lesznek. Lassan betöltöm a 18at, hivatalosan felnőtt leszek. És mit tanultam a gyerekkoromból? Persze hosszas felsorolást készíthetnék, mert sok mindent, az alap tudástól eltekintve, de főleg azt tanultam meg, hogy az élet kurva nehéz. Jól csinálni. Több mint elegendő tapasztalatot szereztem pofára esés terén, basztam el jó sok dolgot és tanultam a levükből rendesen... Viszont ez megtanított fölállni, megtanultam, hogy a legbiztosabb is elveszhet és megtanultam hálát adni azért amim mégis van. És innen szemlélve, bár most sem könnyebb mint megnevezetten depresszív időszakaimban- nem vagyok épp problémamentes, de nem engedem el magam.
Haha. Ez a kezdek felnőni szimptóma. Sőt, nem csak én, a környezetem is. A vég kezdete...:P

 

Nevetségesen sokat kellett volna tanulnom holnapra, most ott tartok, hogy semmit nem tudok rendesen. Talán a némethez állok legközelebb, a föci igencsak mese (csak eljutottunk a társadalomföldrajzhoz, na most ez a gazdasági felépítés dolog nem olyan bonyolult, bár csak a felére emlékszem abból ami a könyvben volt.:P) a törivel elmehet a picsába, a másik 3 doga mellé hagyjon már ezzel a viccel... A biosz pedig szintén a nagyon könnyű kategóriába esik, ezért is nem tudom. Érzékszervek. Legérdekesebb pontja az íz érzékelés- édes= hidroxil csoport, savanyú= szervetlen és szerves karboxil, keserű= mérgező anyagok, sós= fémes ion. Ennyiben legalább hasznavehető a kémia.:P A fül hagy hidegen teljesen mint olyan, nem tudom hogy rágom át magam rajta. Betervezhetnék egy 5öst, 5 oldalnyi anyagból ez nem elérhetetlen, de mivel 2 hét múlva vizsga amire sansztalan, hogy szó szerint az elmúlt 2 év anyagát megtanuljam, fölösleges törnöm magam, a 3as a célzott jegy. Ráadásul holnap dupla művtörivel kezdünk, ha nem valami jó filmet nézünk (mert amúgy csak filmeket nézünk vagy a buta tanár ostobaságait hallgatjuk, és akkor már jobb olyan filmművészeti alkotásnak nem épp nevezhető dolgokat nézni, mint az Ikrek...) akkor bőven lesz időm tanulni. Úgy tervezem az első és második óra fele föci, a maradék idő pedig német. Német után angol, ami együtt az utána következő 20 perces szünettel elegendő kell legyen a bioszra. A törire pedig az azutáni 20 perces szünetet szánom. Zseniális terv. A megalkotása helyett persze megtanulhattam volna a fület, de mindegy...

És hogy mivel is töltöttem el az elmúlt 2 és fél napot ezek megtanulása helyett? Okosodtam. Másból. Felmértem hogy mekkora idióta voltam és ezzel mennyire elbasztam és hogy ez visszafordíthatatlan tehát marad az önsajnálat és továbblépés egy távoli időpontban. Vagy nem, mert a tapasztalat arra megtanított, hogy ilyen esetekben nekem ez nem megy. Pozitívumot keresve, nem találtam, de persze ismét tanultam valamit. Majd legközelebb nem követek el ilyen hibát. Bár tudva, hogy ilyen legközelebb nem lesz, vajmi kevéssé boldogít ez a tudat.
Ezen kívül felfedeztem a jóga nyugtató erejét egy okos dvd segítségével, úgyhogy most testem és szellemem harmóniába helyezésével vagyok elfoglalva tanulás helyett. A mozgás meg amúgy jót tett. Figyelek a napi 3 l vízre, a sószappanom hasznos dolog, a csalántea ma kimaradt, elfelejtkeztem róla. Megnéztem az Egy gésa emlékiratait, ezt annó olvastam is. Mivel kevéssé emlékeztem a könyvre, bár sok fontos jelenetre igen amik kimaradtak a filmből, nagyon meg tudott fogni. Valahol laposabb lett a sztori mint írott formában, de a gyönyörű képi világ kárpótolt ezért. És emiatt simán megkapja tőlem a 9 pontot. 
Ma este 10 dolog amit utálok benned-el lazítottam, hát erről nincs mit írni.:)
Forma 1-et természetesen néztem és jóóó volt. De Räikkönen továbbra is nagyon hiányzik nekem. 
Rengeteg aranygaluskát ettem. meg epret. Nem tudom hogy sikerült nem elhíznom az elmúlt évek során.:P Kíváncsi vagyok meddig leszek még ilyen szerencsés alkat. 

Pénteken osztálykirándulás volt, hála a tanári közreműködésnek ahogy megérkeztünk klikkesedtünk, merthát keressükmámega"soselátott"látványosságokat... És fényképezzük le magunkat ott, hogy csinálhassunk egy naaagy boldog töri plakátot... (Mint ami pont mellém lett kibaszva a falra, nem tudom hogy viselem el még 2 hétig, és nem tudom hogy is képzelte ezt az a ***************************** de az nyugtat, hogy már csak pár óra vele és SOHA TÖBBÉ. Mire jó a fakt...) Szóval full semmi értelme nem volt az egésznek, a fiúk elmentek sörözni, mi csináltunk egy rakás képet, megpróbáltunk berúgni egy wc ajtót, elmeséltem Zsuzsinak amit el kellett és eddig nem volt alkalom, bőgtem egy sort, továbbmentünk, ennyi. Kb. 20 percet tölthetett végül az osztály együtt, aztán a tanárok leléptek meg mások is, mi meg meguntuk a várakozást és elhúztunk a kocsmába. Persze előtte fél órát elbasztunk azzal, hogy hová menjünk, ha már egyszer Zsu nem akar piálni. Végül Szecsával mi feladtuk az agyalást (ami vicces volt, mert egyébként egész nap szórom az ötleteket hogy ezt csináljuk meg azt csináljuk) és engedtünk az alkohol hívó szavának. Hátezvan. 

In Vienna there are ten little girls,
a shoulder for death to cry on,
and a forest of dried pigeons.
There is a fragment of tomorrow
in the museum of winter frost.
There is a thousand-windowed dance hall.

Ay, ay, ay, ay!
Take this close-mouthed waltz.

Little waltz, little waltz, little waltz,
of itself of death, and of brandy
that dips its tail in the sea.

I love you, I love you, I love you,
with the armchair and the book of death,
down the melancholy hallway,
in the iris's darkened garret,

Ay, ay, ay, ay!
Take this broken-waisted waltz.

In Vienna there are four mirrors
in which your mouth and the ehcoes play.
There is a death for piano
that paints little boys blue.
There are beggars on the roof.
There are fresh garlands of tears.

Ay, ay, ay, ay!
Take this waltz that dies in my arms.

Because I love you, I love you, my love,
in the attic where the children play,
dreaming ancient lights of Hungary
through the noise, the balmy afternoon,
seeing sheep and irises of snow
through the dark silence of your forehead

Ay, ay, ay, ay!
Take this " I will always love you" waltz

In Vienna I will dance with you
in a costume with
a river's head.
See how the hyacinths line my banks!
I will leave my mouth between your legs,
my soul in a photographs and lilies,
and in the dark wake of your footsteps,
my love, my love, I will have to leave
violin and grave, the waltzing ribbons

Magyarra Weöres Sándor fordította, nagyon kíváncsi vagyok milyen lehet az eredeti nyelvén, spanyolul. Egyszer a jövőben, talán... Angolul kicsit más, valamiért jobban is tetszik. Azt hiszem azért, mert azt olvastam előbb és az agyam elkönyvelte eredetinek.:P Viszont az angolhoz viszonyítva ez a fordítás nagyon jó, egyszer angolon olvastunk verseket és fordításaikat, voltak elég elvetemültek... Persze tudom, mennyire nehéz ez, ezért is nem állt szándékomban lefordítani. De így a dalt sem fogom, van eltérés, a vers lélekből jövőbb. Énekelve persze megint más. Idehalmozom majd még a Zorán szöveget is, az meg teljesen más, ő a szüleiről írta. Na de magyarul. (Update: már tudom hogyan tudok tovább gombot berakni, úgyhogy a tovább után.)

 Még mindig az okosodással vagyok elfoglalva, de be kell tennem ide valamit. Valamiket.

Az eredeti. Leonard Cohen- Take this waltz. (Eredetileg Lorca vers, de nem magamtól tudom. Mindjárt megkeresem a verset és magyar fordítást hozzá. Ha nincs, akkor lefordítom a szöveget. A verset nem, mert csak meggyaláznám. Műfordítás nem megy még.:P) De előtte. 

Zorán szövege a dalra. Volt egy tánc. Nagyon nagyon szép. Be kell másolnom írásosan is, annyira szép. 
Áhh, ez az izé nem engedi és nincs kedvem sortördelni forráskódban, úgyhogy megy az angol szöveg mellé.

 (Ja és akkor itt kezdődik a szakadék köztem meg az átlag korosztályom között...)

Ma kezdtem a használatát, kíváncsi vagyok milyen eredménye lesz. Elvileg 2-3 hét a tényleges hatás kialakulása. Az elején pedig pattanások jöhetnek elő, mert a kiválasztódnak a méreganyagok. Amihez mondjuk sok kedvem nincs, mivel pattanásos nem nagyon vagyok, néha 1-1, inkább mitesszer, de mostanában összességében jó állapotban van a bőröm (csak én érzem, hogy ezt egyszer leírtam már?) és nem szeretnék hirtelen keléseket az arcomra.:P Mindegy, a 3 hetet végignyomom, ha lesz pattanás, ha nem lesz, aztán meglátjuk. Majd beszámolok. Bár az egyszerű sóoldatos kezeléseim nem okoztak semmilyen károsodást, remélem ez sem fog. Bár ugyanennyi erővel bármi egyébtől is lehetne bármi a fejemen, mert nem kevés dolgot kentem már a fejemre. (És hogy minek? Mert csak.)

Megint vihar lesz. Ne legyen. Már leesett az éves csapadék, szünetelhetne a dolog. 

Nagyon üres lettem. Úgyhogy a szokásosnál is gonoszabb és kedvetlenebb vagyok.

Esik. A természet megbosszulja magát, muhaha. Én simán elhiszem, hogy nem is olyan sokára erőszakkal küzd majd az emberiség az élhető területekért, vízért, élelemért... Ha nem változik valami ténylegesen és nem csak szó meg színes kukák szintjén, akkor ez lesz. Aki meg azt mondja, nincs globális felmelegedés, száradjon el.

A kompetencia meg vicc volt. Annyi matek feladatot halmoztak fel amennyit tudtak, és ez a mennyiség nem egyenlő azzal, amennyi 45 perc alatt megoldható. De azért kellemes volt olyan feladatokra megoldást keresni amik még számomra is könnyűek voltak. Viszonylag tényleg valóságos problémák voltak, hétköznapi számolásokkal, összességében nem volt hülyeség. Csak azt nem tudom, ki volt az aki sikeresen megoldotta ennyi idő alatt mindet... Sebaj. Ez volt az utolsó.

El mentünk a világ végére és vissza, a semmiért. Ültünk az új úpesti "parkban". Köszönjük önkormányzat, állambácsi, EU. Nem tudom ki felelős érte. De hogy az ember már fűre sem léphet... 

Tartom, hogy átbasznak a Mekiben, a lattémnak az utóbbi időben cappuccino íze van. Legközelebb azt iszom, lehet hogy annak meg espresso íze van. Bahh.
És ettem is kurvasokat, abbahagyom. Utoljára 5 palacsintát. De volt sajtburger is. Csak hogy a legemberbarátibbakat említsem... De hát betölthetné az ürességet, nem?
Van még sok csokim is...

Igaza van Petinek, én vagyok az az én blogolós, aki leírja az unalmas napja álmosító részleteit... Bár ő finomabban fogalmazott. Mindegy. Lassan majd wc-s szokások jönnek.

Basszameg de dörög az ég. Már majdnem megmozdult a ház.

Igazából, azt hiszem, világvége hangulatom van. Legalábbis néhány szó erre mer következtetni. 

Leszarom.

Megyek olvasni, tanulni, okosodni, valami. 

Semmi se jó. Elbaszott kémia tz, nemelbaszott matek tz, kézhez kaptam a 3as fizikámat (gy-ö-ny-ö-r-ű) és azért azt jelzem, hogy bár a mai kémia felejtős, semmi esetre sem bukhatok már meg. Szóval ki nevet a végén? Persze innen nézve jogtalansága ellenére okos dolog volt, hogy az ofő meglengette előttem egy bejegyzett jelzés formájában a kémia bukás lehetőségét, mert így komolyabban véve a kérdést leültem tanulni. Tegnapig. De volt nyomós okom nem tanulni, úgyhogy azt gondolom rendben volt a teljesítményem.
Kétségbeejtőbb kérdések a töri és biosz vizsga, 2 hetem van még, de most inkább hagyjuk az esélylatolgatást...
Magamra öntöttem a levesem míg anyám ágya felé araszoltam.
Most magamra húztam a számítógép asztalom billentyűzet tartóját (merthogyugyanis ezen remekül elférek laptopostul, kéztávolságban lévő szükséges kacatostul és nincs túlbonyolítva) ezzel magamra, de főleg a szőnyegemre borítva fél doboz epres joghurtot és 1 l vizet. Szóval így a telefon, szőnyeg, számológép, notesz, ceruza meg a felső ami először kezembe került katasztrófaelhárítás céljából némileg károsultak az eseménysor következtében, de lehetett volna rosszabb is. Ha a laptopomban landoltak volna, most pl. nem írhatnék. Bár lehet, hogy azóta az ablakon is kiugrottam volna. Épp elég nehéz nulla és kú nélkül élni. Jó, főleg nulla nélkül. (Narancslé.) 
Holnap kompetencia. Hurrá. Kiderül, milyen csökött agyúak is vagyunk mi. Könnyen lehet. Olyan kérdésekkel, hogy a mérnök, a felesége, a gyereke vagy nemtudomki találta é föl a snowboardot, úgy, hogy az első mondatban benne foglaltatik, hogy a mérnök találta ki... És gyakoroltunk rá szorgosan. Vajon ha mi, elit nlg-sek ennyi energiát fektetünk a felkészülésbe, mit tesznek a mezei általános iskolások? Ja igen, fél évet készülnek. Legalábbis a kisöcsémék ezt tették, bár indokolt, lévén néhányan még olvasni sem tudnak... Mindegy, őt ez már nem sokban érinti, jövőre Kosztolányis lesz. A világ végén és azon túl, úgyhogy sejtelmem sincs az iskola minőségéről, de nem is érdekel. 
Alapvetően rossz a hangulatom, de erről ha lesz is szó, nem most. Mert tulajdonképpen csak az történt ami mindig, és minden edzésnek van eredménye, hát nálam is volt.
De mesélek egy jót. Már 2 hete nem gyújtottam rá. Ami holnap megdőlhet(ne), de most próbálok nem dohányozni. Egyrészt, mert kivételesen jól van a bőröm, másrészt, mert most jött helyre a torkom, nem szívesen játszanék vele, plusz kezdek healthy lifestyle (sajnálom, magyarul nem ment volna ilyen jól) párti lenni. Ez persze nem jelent semmit, mindjárt itt a nyár és azzal lőttek az egésznek, csak arra gondoltam, minden nem meggyújtott szál jó a tüdőmnek, szóval ja. (Nem mintha eddig ne lettem volna tisztában a káros hatásaival, oda vissza fújja szerintem minden 12 év fölötti, mégsem érdekel senkit ha dohányzik. Most csak, ha már kibírom, hogy ne gyújtsak rá, nem teszem. Ennyi a dolog mögötti eszme.)
És bejött egy lény. De Máté megmentett. Néha haszna is van... (Azt hiszem csak óriási molylepke volt, de a hangsúly az óriásin van...)

Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

Peti juttatta ma eszembe, úgy egy hete olvastam, ő meg most nagyon okos volt és azt hitte nem ismerem. Hát már pont de. És egyébként most még tökéletesebb, mint múltkor. Beakartam rakni még akkor, de véletlen bezártam és lusta voltam újra.