Nagyon rosszul érzem magam.
Persze, kijárt. 

Ma megnéztük ezt is. Petivel. 
Azért megnéztük, mert ez ilyen belső szemes dolog azt hiszem.
Érdekes élmény volt, jó értelemben. Egy teljesen elsötétített teremben vezetett végig Sanyi, vak kísérőnk. Valójában nem tudom, egy terem volt e vagy több, voltak függönyök és falak, és a hangokból ítélve el kellett különülniük egymástól rendesen is. 
Az első percekben nehéz volt megszokni a végtelen sötétséget, néha úgy éreztem fényt látok, de mint kiderült, csak a szemem próbált fókuszálni, látható pontot keresett ami persze nem volt. Bizonytalan volt a járásom is, nincs épp kifinomult hallásom, a szemeimet pedig a legfontosabb szerveimnek tartom. Így a látásom nélkül kiszolgáltatottnak éreztem magam. Egyszer mentem csak neki egy falnak, addigra már a felénél járhattunk és jelentősen felbátorodtam. A szaglásunkra csak a fűszereknél és a zöldség- gyümölcs standnál volt szükség (illetve míg Peti el volt foglalva azzal, hogy kiderítse Sanyi hogy dudált az utca részen elhelyezett fél? Fiattal, engem Sanyi megállított egy kupac könyv mellett, mert előtte megbotlottam, így volt biztos a helyzet. Szóval a könyveket is megszagolgattam, ezt mindig megteszem, az egyik legjobb illat ami a könyvekből árad.), sokkal inkább a tapintás volt a lényeg. Fel is kellett ismernünk néhány hangot, de én ezt igencsak figyelmen kívül hagytam, gyakran azt a zenét sem hallom amit épp hallgatok. Nem vagyok süket, csak ha nem figyelek kizárok minden hangot. Nem dolgozza fel az agyam.:P A tapogatózás elég jól ment, a szobrokkal voltam bajban, annyira, hogy Sanyi megszivatott és Dávid büszkeségére tapintatott rá, rajtam ez nem segített, először orrnak gondoltam. Nem az én hibám, hogy voltak gondjai a mérettel, szerintem másnak sem lett volna egyértelmű... A nehézségek végén megünnepeltük magunkat egy egy pálinkával. 
Ami igazából megragadó volt az nem is ami, hanem aki. Sanyi tökéletes magabiztossággal mozgott mellettünk, a sötétben ő látott. Nagyon vidám volt és teljesen hétköznapi. 
Nem tudom én milyen lennék, ha nem látnék. A nagymamámnak szürkehályogja volt, lézerrel ez kezelhető, de eleve nem feltétlen vezet a látás elvesztéséhez. Viszont emiatt is sokat gondolkoztam ezen az egészen. Vajon kinek "jobb", aki vakon születik, vagy aki később válik azzá. Ha így születsz talán könnyebb "megszokni", elfogadni. Hisz nem volt más. De ha csak később alakul ki, vagy autóbaleset, egyéb miatt veszted el a látásod, akkor legalább láttál valamennyit a világból. És ezért azt hiszem én hálás lennék. Mert mindig van rosszabb. És hosszútávon az ember úgyis kénytelen ezt elfogadni. 
 

Annyira tudom szeretni, hogy Magyarország kb. leggyakoribb vezetéknevével rendelkezem... Telcnél vezetéknév példának a Kovács van felhozva, hát mi más. És ki az, akinek magyarázni kell? Valójában pedig, ha normális családba és annak normális körülményei közé születtem volna, Tóth lennék. Az mivel jobb? Hátrébb van a névsorban... Apukám a nagymamám vezeték nevét kapta, hát köszönöm. Ennyi erővel lehetnék Mohl. Persze a nagymamámnak maradt a lánykori neve máig, anyámnak meg nem, de kb 12 éves korom óta tervezem, hogy felveszem majd azt... Férjhez úgysem megyek.:P Lehetne más is, tulajdonképp nem ragaszkodom nagyapám nevéhez, mert nem ragaszkodom hozzá sem, csak nem érezném magam futószalagon gyártottnak. 
Na mindegy, nem is ez a lényeg, hanem, hogy VAN NYELVVIZSGÁM! Ami egyébként csak elsőre volt hűű meg háá, elég gyorsan kiörültem magam. Oké, biztos voltam csúfos bukásomban (hát nem álltam közel sem hozzá), de mivel valójában ezt éreztem megérdemeltnek és akartam, hogy így legyen, annyira nem rázott meg. De mindenki boldog tőle, és nem mondhatom, hogy én nem.

Bájos mandulagyulladással szenvedtem itthon múlt héten, azt hiszem a 39 fokos láz jobban megijesztett, csak hőemelkedésem szokott lenni. Már kihevertem, megyek még ellenőrzésre, de a manduláim is visszatértek eredeti méretükhöz, nincs baj. Nem mondhatom, hogy izgisen telt a dolog, péntek óta vagyok életképes. Az előtte való két és fél napot szó szerint ágyban fekve, alvással és plafon bámulással töltöttem. Sem olvasni, sem gépezni nem tudtam, még a tv-t sem bírtam. Ennyi idő alatt jól ráunhattam volna magamra, de mivel gondolkozni is nehezemre esett, szerencsére nem születtek kibékíthetetlen ellentétek. Miután már képtelen voltam aludni (Két nap alatt kb 35 órát alhattam), főleg a plafon bámulás maradt. Legközelebbi társaságom a kólás üveg volt meg a wc papír guriga, azóta is azon töröm a fejem, hogy csinálják a wc papírra a perforációt. A múltkor már a mintákon is elméláztam, van külön wc papír designer?? Illetve, van, csak nem egészen értem minek. Bár tény, imádom a színes puha, mintás wc papírokat. (De jó sokszor leírtam már.) Ez elég beteg. 

Pótoltam péntek óta a sorozat és könyv hiányaim is, Méhes György- Kolozsvári milliomosok (egyszerűen imádom Méhest. Általábanvéve nem vagyok magyar irodalom olvasó, most próbálok errefelé hiánypótolni. De az ő történeteit nem lehet letenni. Hogy ilyen közhelyes legyek.) A másik egy másik nagy kedvencemtől Nick Hornbytól a Betoncsók volt, a szokásos laza stílusban szokásosan komoly kérdések, bár azt gondolom a tini terhesség kevésbé mély téma, mint a depresszió és öngyilkosság. A könyv mögött azért ott érzem, hogy mekkora gond ez most Nagy-Britanniában, és ahogy ennél a témánál mindig, ott a felhang, hogy NE ESS TEHERBE 16 ÉVESEN. És persze ne is. Én elkéstem, sőt, már tini mami sem lehetek, úgyhogy nem aktuális. Egyébként meg, megtartanám és meg is tartottam volna a gyerekem, ha úgy jön. Azt gondolom, eleve legyen felelősségtudatod és mivel ma már nem meglepetés, hogy nem a gólya hozza, és eleget hallani mindenhonnan, nincs olyan, hogy upsz becsúszott. Van ahol van. De mondjuk hozzám hasonló értelmi szinten lévő embereknél nincs. Persze vannak szélsőséges esetek, az más. De ha szimplán hülye vagy, akkor így jártál. Én is azt hiszem, hogy az abortusszal ölsz, de megértem ha valaki azt választja. Ha meg nem, akkor felelősség. Ennyi. De azt hiszem jobb az abortusz, mint egy gyerek akit nem neveltek, vagy rosszul. Neki rosszabb. Tudnám ezt hosszan és értelmesebben, okosan felépítetten, stb. boncolni, de most már elég álmos vagyok és nem érzek vágyat erre. Esetleg egyszer ha szembe jön velem megint a téma (egyébként unom). A könyv maga jó, de ezt Tőle már megszoktam. Az abszolút kedvenc a Hosszú út lefelé marad, egyszerűen zseniális, aztán az Egy fiúról, és esetleg ide beférhetne a Pop, csajok, stb. elé, de ezt még nem tudom. Most megpróbálom majd átrágni magam Nick Cave első regényén, ha már a másodikat elolvastam. Ennek nagyon jó a kritikája, annak nem volt az és a könyv sem okozott nagy élményt. Sőt. Semmilyet. Amikor khmm, egyesült az ördöggel akkor jöttem rá, hogy mekkora időpazarlás volt elolvasni. Nem érdekel semmilyen görbetükör amit egyébként szerintem max. belemagyarázni lehet az egyébként egysíkú és érdektelen könyvbe. Sajnos az említett jelenet a könyv végén volt, így késő bánat... Ma meg volt még A Morgue utcai kettős gyilkosság című Poe mű is, de ez kötelező jelleggel, nem mert késztetést éreztem rá. Nincs véleményem. Zsuzsi már rövidítette nekem, ezért tényleg csak mert kellett olvastam el. Orángután. Hű. Nagy csavar. Nincs kedvem most ezt a romantika szemszögéből nézni és értékelni, bár órán még nem voltam benn, ez annyira nem nagy feladat, de reggel az öcséim felköltöttek és tényleg baromi álmos vagyok. Ez meg egyébként úgyis unalmas téma.

Péntekre beterveztünk egy jó kis bekúrást Zsuzsival, megihletett a How I met 21. része. (5. évad) Rájöttem, hogy ez a szükségletem. Ha már ápr. 31én nem jött össze.:P (Remélem legalább 30 napos volt.:P) Ja és nem említettem még, hogy fodrászhoz készülök. Bár igen nagy mértékben lenövesztettem a hajam, mégis maradok gesztenye. Éés lesz frufrum. A Gilmore girls meg a hajammal kapcs. ihletett meg, olyan hajam lesz, mint Rorynak a 7. évadban. Tökéletes lesz. És ha már sorozatok. Ma évadzáró Gossip girl.:(( Kiábrándító. Na jó, megyek aludni, nem tudom hogy vonszolom be magam holnap.

Gondoltam rég moziztam itthon, többnyire sorozatokat nézek. (A legújabb nekem most a Skins, bár kétséges, végig nézem e. Nem fogott meg. Biztosan vannak korosztályok akiknél teljesül a polgárpukkasztás, de én nem esem bele, ez biztos. Ahhoz, hogy engem megfogjon egy sorozat vagy film, kell a következőkből minimum kettő: jó poénok, mély érzelmek, igazi karakterek, szerelem, szerethető szereplők, egyedi történet, izgalmas képi világ... Amik hirtelen eszembe jutnak. Na most ennél a sorozatnál ez annyira nem teljesül. Fel van magasztalva, legalábbis az első évad nagyon, de talán kétszer ha nevettem- és őszintén, nincs gond a szájgörbületemmel, vagy a felfogóképességemmel- és engem már rég nem érint meg a szex, drog, buli téma. Persze, mindenkinek megvan a maga kis drámája, de nincsenek kellően kidolgozva az én ízlésemnek. Erről ennyit.) 
Szóval, jobb híján a Dear John mellett döntöttem, valamikor olvastam róla egy egész biztató ajánlást, és nem kellett messzire mennem, hogy még egyet találjak, a port.hu-n is olvasható egy... Ezen kívül a nézők véleményei mind elragadtatottak. Elkezdtem nézni, aztán hogy hogy nem, sikerült a 45. perchez tekerni, ahonnan néztem vagy 15 percig, aztán inkább megkerestem az x-et, mert van amit még az én gyomrom sem vesz be... Szirupos, ELCSÉPELT- na ez az. A két főszereplőből pedig épp elég volt ennyit látni ahhoz, hogy tudjam, milyen az, ha valakik színészi képességei tényleg a bambulásig és mosolygásig terjednek... Blöá. 
Inkább külön angol házi...

 is van vége, méghozzá mikor becsapom (már amennyire egy harmónika ajtót be lehet, de biztosíthatok mindenkit, 5 év alatt tökélyére fejlesztettem...) az ajtóm. 
Mert Mátéka ismét kitett magáért. Hiába szeretném, hogy a világ megtudja milyen, sosem fog eljönni az a pillanat amikor kiderül értéktelen egoizmusa és kétszínűsége. De 2 év múlva elköltözöm és akkor majd ünnepeken találkozom majd max. vele, ha muszáj. Irigylem a nővérem, itt hagyta az egész ****** családot. Képes volt meglépni. Én sosem fogok tudni így elszakadni... 

Mi már természetesen nem így láttuk, viszont annyira jó volt a Jó, hogy új pasi került az egyik listánkra...

Mielőtt száműzöm magam tanulni (ez a szomorú évvégi sors...) írok egy kicsit.

Tegnap este Lord of the dance-en voltam Szecsával és a húgaival (a kicsit egyszer leütöm, hozzá képest a kisöcsém angyal). A szteppről eddig annyi fogalmam volt, hogy nagyrészt a lábak mozognak és kopog a cipő. A zenéről sejtelmem sem volt (persze youtube-on belehallgathattam volna, sőt, Szecsa régebben mutogatott már, de valahogy az élt bennem, hogy szar.) úgyhogy összességében nem vártam sok jót. Szeretem ha ez az alap hozzáállásom, mert általában nagyon kellemeset csalódok, és többnyire garantált a jó szájízzel távozás. Most is így történt, lenyűgöző volt. Most már tudom, hogy a sztepp nem puszta lábkopogás és sok balettos eleme is van ami széppé is teszi. Nagyon tetszett a zene és a látvány is, örülök, hogy elvitt.:)

Amúgy meg beteg voltam ismét, remélem most 1 évig elkerülnek a bacik. Bár ez most a saját nemfelöltözési hülyeségem volt meg a lelkiállapotom, végül is tudta a testem, hogy mit csinál. 
Most a tanulás van központi szerepben, bár ez a hét jó volt kocsmával, mozival és a tegnappal. Még jó, hogy a suli vonzáskörzetében mindkettő megtalálható. De most fontos biosz és föci tz-s küldetésem van, valamint kell 1 film estére és jó lenne ha a nap során még olvashatnék is kicsit. Túl sokat akarok. És még 1 hosszú ebéd is előttem áll. 
Ja, tegnap kitakarítottam teljesen a szobám, baromi büszke vagyok magamra. Persze azzal, hogy kb 3 havonta törlök port, ilyen alkalmakkor erősen fenyeget a pormérgezés, de egyszer majd lesz takarítónőm.:P

Kifejezetten ritkán járok moziba, de ezt a filmet nagyon vártam. És hál' Istennek, nem kellett szinkrontól szenvednem. 
16os film, ami azt gondolom indokolt a témája miatt, de ez nem gátolt meg egy anyukát akinek vélhetően nem sikerült senkit elcsábítani, hogy elhozza a 11-2 éves lányát. Persze nagy a valószínűsége annak is, hogy a kiscsaj, ahogy a legtöbb korabeli, nagy Twilight fan és azt gondolták, majd kapnak valami a szerűt. Hát nem kaptak. Mi pedig értékeltük volna, ha nem mögénk ülnek. És ha a fele terem el sem jön. Nincs rosszabb annál, mint mikor az emberek nem bírják az érzelmeket és röhögnek ahol nem kéne. 
Olvastam temérdek negatív kritikát a filmről, de érdekes módon leginkább a magyarok azok, akik lehúzzák. A külföldi kritikusok látják a film értékeit, ha a történetet már nem is dicsérik meg. Mert a színészek jók és a fényképezés gyönyörű. És ha csak ennyi lenne. Ugyanakkor úgy érzem, nálunk a kritikákat megkeseredett és cinikus emberek írják, akik, ha már egy kicsit több érzelem és Robert Pattinson van egy filmben, egyből azt fröcsögik, nyálas, túlerőltetett ésatöbbi. És természetesen a rendező kizárólagos célja Robert mutogatása lehetett. Nagyon, nagyon hiányolom az objektív véleményalkotást, ami szerintem egy kritika esetében nagyon fontos, hisz eltérő emberek olvassák, aközben szubjektívvé válik. Ha pedig már eleve az volt, nélkülözve minden tárgyi megállapítást, nem tudom hogyan lehet leszűrni, milyen a film amire készülünk. 
Én sem leszek objektív, mert rajtam keresztül ment ez a film és valahol még a hatása alatt vagyok. Tény, hajlamos vagyok minden romantikus filmet jónak tartani, csak a mérték különbözik. De ez nem egy szimpla love story ahol a végén megoldódnak a konfliktusok és mosolyogva kászálódunk, hogy ja, hát ez csak filmen van. Általában az ilyeneknél ténylegesen a szerelem a középpont és minden részlet a happy end-ért dolgozik, még az ármánykodás és nagy veszekedések is. Itt azonban nincs erről szó, a mellékszálak majdhogynem főszálak és egyformán fajsúlyosak, mint a szerelmi vonal. Nincs túlzott romantika, és nagy szerelmi jelenetek (rendben, talán egy, de én helyénvalónak éreztem) úgyhogy nem tud elfolyni a film. És amikor már kezdene, akkor jön a realisztikus arconcsapás és teszi az egész filmet igazán maradandóvá. 
Nem értek egyet azzal, hogy sablonos. A fogadtamegyhaverommalésezértjöttünkössze dolog elcsépelt és agyonrágott, de itt azért nem ilyen egyszerű és nem is olyan kidomborított mint általában. Az sem róható fel a film hibájának, hogy erőltetettek a "véletlenek". Minden filmben össze kell folyniuk a szálaknak, és én csak magam körül is tapasztalom, hogy a világ hihetetlenül kicsi. Az pedig, hogy tolja az arcunkba a drámát, mert nagyon megakar indítani, nem igaz. Túl lehetett volna spirázni benne gyakorlatilag minden érzelmi szálat, de hiába kutatok a fejemben, nem találok ilyet. 
Nem tudom kiemelni egyik színészt sem, teljesen átjöttek a karakterek. Emilie de Ravin-t nem ismertem és azt hiszem nem vártam tőle túl sokat, úgyhogy természetesen felülmúlta a várakozásaimat. A Robról való írással az a gond, hogy kamasz vagyok. De elsősorban is nő. Így ha azt állítom, objektív vagyok, akkor sem hiszi el senki. Sajnálom, hogy ennyire túlsztárolták, mert amíg ebből ki nem kerül és le nem nyugszik a Twilight őrület a pasik és a nők kisebb része nem lesznek hajlandóak szimplán a teljesítménye alapján megítélni. Előítéletekkel mennek be és a kevésbé intelligensek azokkal is jönnek ki. (Olvastam már több olyan kritikát is aminek szerzője képes volt felülemelkedni az ellenszenvén és megváltozott a véleménye.) És írhatom ezt, mert egy embert nem a körülötte kialakult felhajtás alapján kell megítélni. Brad Pitt körül vélhetően sosem volt ekkora hisztéria, de valamiért nem hiszem, hogy a szex szimbólum címe ennyi emberrel megutáltatta volna. Kivéve saját magamat, mert 12 évesen hánynom kellett tőle. 12 évesen. De az ember felnő és hajlandó félretenni az előítéleteit. Majd talán sok filmmel és kisebb rajongótáborral (amikor a buta kislányok új istent találnak maguknak) később bebizonyíthatja, hogy van tehetsége. Én egyelőre azt gondolom, van. Nem azért értettem meg Tylert, mert annyira jó pasi Robert. Hanem mert ott Tyler volt, nem egy vámpír nem egy Dali (amit ajánlok minden kis és nagylánynak sok szeretettel akik kizárólag vámpír karakteréért illetve a külsejéért szeretik, majd ha azután is így marad, akkor nem csak Edwardot látják benne) vagy egy nem túl érdekes Harry Potter karakter. A Caroline-t játszó kislány (Ruby Jerins) az elején kicsit bizonytalannak tűnt, de aztán eltűnt ez az érzet. Másrészt nem vagyok telhetetlen egy 12 éves kislánytól. A két apa- Pierce Brosnan és Gregory Jbara hozta amit kellett, különösebb véleményt nem tudok mondani. Tate Ellington, mint Aiden, kellett egyfajta ellenpontnak. Mert kellett nevetés is, és volt is. 
A képi világa nagyon szép és illik a film lassúságához. Én szeretem az ilyeneket, de vannak akik pörgősebb filmre vágynak, úgyhogy lehet unalmas is. Ha nem tudod beleélni magad. A zene egyáltalán nem erőteljes és itt most nem az egyébként is hallgatható nagy filmes zene lehetett a cél, a háttérben maradva kíséri végig a filmet, erősítve az érzelmi hatást. 

Szecsának és Zsuzsinak is legalább ennyire tetszett, vagyis 3/3nak 10 pont. Nem mondom, hogy tökéletes, főleg a hozzáértőbbek biztosan feltudnának sorolni konkrét hiányosságokat. Én bevallom, nem is kerestem, nem is fogok, kellően élmény volt ahhoz, hogy ne akarjam elrontani. Úgy ajánlom, hogy se rosszat, se jót ne várjanak tőle. Én is így mentem be a vegyes vélemények miatt, ilyenkor szeretek egyikre sem hallgatni. Biztos, hogy többször nézős lesz.

 Ma felszálltam a villamosra suli után abban a tudatban, hogy kellemes, 8 megállón át tartó olvasás vár rám (Kertész- A kudarc), de nem kifejezetten történt így. Előfordul, hogy jön egy nem kívánt osztálytárs és keresztül húzza a terveim (bár mostanában ritkábban, reggel is és délután is Szecsával jövök megyek, úgyhogy eleve nincs lehetőségem ilyenkor olvasni.), néha viszont a külvilág nem ereszt. 

Most képtelen voltam a könyvre koncentrálni, mert egy idős nő összefüggéstelenül, sőt, érthetetlenül ordítozott mind a 8 megállón keresztül. És vélhetően folytatta... Bolond volt, mást nem tudok mondani, csak elvétve lehetett kihallani értelmes szavakat a halandzsájából, mert az volt. A furcsa az, hogy az ilyesmi valahogy megszokottá vált. Néhányak először nevettek rajta, majd tudomást sem véve róla beszélgettek, olvastak tovább. Én csak próbáltam ezt tenni, és nem tudom másoké mennyire volt valós. Nem tudom mit kellene tenni, ha valakiről nyilvánvaló hogy bolond. Valamit biztosan, hiszen orvosi eset. Talán felhívni valami segély szolgálatot? Megpróbálni kedvesen beszélni vele, hátha kiderül valami, legalább, hogy hová kellene hazaérnie? Persze ki mer beszélgetést kezdeményezni valakivel, aki azt kiáltozza, te hülye, hülye, majd hosszú, érthetetlen, értelmetlen szó?áradat után imádlakkal folytatja. Még ha a megjelenése nem is félelmet, viszolygást keltő, a jelenség riasztó. 
Valahogy az emberek mégis megtanulták kirekeszteni a város és főleg a tömegközlekedés zajait. A hangoskodó részeget ugyanúgy, mint a veszekedő roma családot, fennhangon káromkodó kamaszt, vagy a fülhallgatókból kiszűrődő ütemes tucc tuccot. A bkv szépsége, hogy ezekkel napi szinten találkozik az ember, de érdekes módon, soha senki nem szól rá a "csendzavarókra". Én 17 évesen nem szívesen kötnék bele a korosztályomon kívül senkibe, és emellett persze megértem, más sem, még ha nálánál fiatalabbról is van szó. Megtanultuk becsukni a fülünket és nem a hangzavarral foglalkozni. Pedig szerintem élnie kellene valami a könyvtárakéhoz hasonló rendeletnek... Csendesen.

Nem tombol bennem a jókedv. Nem fogok hosszas listát készíteni a miértekről. De mondjuk például, nyelvvizsga... Volt. És erről ennyit. Azt majd esetleg bejelentem, meghúztak é. 

Múlt héten beteg voltam, az sem túl izgalmas. Sőőőt, semmi ami most eszembe juthat. A dolgok amik vannak, amiket érzek, nem ide valók. Szörnyen szomorú...:P Beakartam már rakni egy Muse számot és most egy Katie Meluát is, de Peti bezavart a Dolhai számmal és így most nem kerül be egyik sem. Föcit tanulok, ez tovább ront a hangulatomon... Tengernyi tanulnivaló tornyosul előttem (imádom ha hármas alliterációra jön ki amit mondok/írok) és félelmetesen lebegnek lelki szemeim előtt az 1esek, amikre sanszom van, mert kevés az esély rá, hogy a tengernyit tavacskányira redukáljam... 

Küzdelmeim feladtam, túl jól szórakoztam facebookon és elterelte a figyelmem és már nem tudok visszakanyarodni a felszín vizeihez. Amiből már írtam annó annó jó dogát, de ez lenne most a félévem javítása vagy mi. Jó komolyan veszem... De nem is tudom mikor tudnám holnap megírni, 6. óra után fogászatra megyünk amit rühellek, mindig le kell folytatnom a következő párbeszédet:
-Fogszabályzó kéne.
-Tudom.
-El kéne menned csináltatni.
-Volt már kivehető, nem használt (nem használtam) és nem akarok.
-Jó hogy te jobban tudod.
-Igen, én jobban tudom, nem kell. 
Nem, nem így szokott kinézni. Ennél anyázósabb a hangulata. Tavaly volt ilyen kis szelíd, azelőtti évben már majdnem üvöltöttünk a gonosz fogdokinénivel... Nekem nem kell fogszabályzó, mert van 1 farkasfogam vagy mi meg 1 ami nem egészen a megfelelő irányba áll... Bár talán egy 15 éves lánnyal könnyebben balhéznak, mint egy 17 évessel... Csak annyit mondok, jobb ha békén hagynak a kérdéssel. Volt egyszer egy kivehetőm. Aztán lett máshol egy másik kivehetőm, mert az első sztk volt és a dokinéni amilyen kedves volt, olyan hasznavehetetlen is. A maszek drágajó dokinéni szintén kedves volt és biztosított a tökéletes fogsorról amennyiben... Elmondhatom, kevés dolog van, amit a kivehető fogszabályzóknál jobban utálok. Talán másfél évig jártunk hozzá rendíthetetlenül, a fogaim is rendíthetetlenek voltak nem csak mi, de főleg én abban, hogy a számba nem tettem volna havonta 2 alkalomnál többször. Ha ellenőriztek, kiköptem az ágyban.:P Végül valahol elhagytam a szobámban, talán 1 éve találhattam meg. A számítógép asztalom mögött volt.:P Amúgy is baromság volt, leginkább azért kellett, hogy a 2 állkapcsom egyazon irányba terelje, de nekem sem addig, sem azóta nem vált világossá, mi is a gond az állkapcsaimmal. Szerintem megfelelően működik a dolog, nincs szükségük irányváltoztatásra. Ha ez sikerült volna és engedem a drótfogak behelyezését, akkor még 4 fog eltávolítására is szükség lett volna. Ennek a gondolata is hülyeség, úgyhogy bár nem józan megfontolásból tettem, csak azért, mert szerelmes voltam és nem akartam, hogy a drótok miatt még kevesebb esélyem legyen, jól tettem hogy "elvesztettem"... És mellesleg, boldog vagyok a fogazatommal. Addig is csak a nagyim akarta, hogy pretty woman vigyorom legyen, és bár később a fél osztályom be lett drótozva, gumizva, viaszolva ésatöbbi, én pedig egy pillanatig elgyengültem a tökéletes mosolyok rémképei miatt, egyáltalán nem bánom, hogy kimaradt a dolog az életemből. Van akin úgysem segít...:P Én meg úgy állok hozzá, hogy ez vagyok én, és ha ennek a 2 fognak így kell állni, hát álljanak. 

 Túl sokat ülök gép előtt. Sajnos nem csökkenthetem az itt töltött órákat, illetve nem igazán, mert sokkal gyorsabb itt szótárazni, írni, stb. Ha meg lesz a nyelvvizsga (ami után hosszas szidalmakba kezdek majd a Telc rendszeréről... De míg nem vagyok túl rajta nem akarom magamra vonni az ég minden haragját...) abbahagyhatok mindent. Egészen a biosz és töri vizsgáig... Juppiii. És tulajdonképpen, mivel kedves tanító néni nagy elégedettséggel húzna meg kémiából, és már a gőzölgő üstje fölött míg zöld és bűzös fortyogó gonoszság főzetét kevergette, be is véste az ellenőrzőmbe eme szándékát, úgyhogy bizony bizony, sürgősen improvizálnom kell egy kis kémia tudást, mert kínos helyzet fog előállni ha a dolgosolaszosbulizóshassüttetős nyaram helyett benzol gyűrűk, eliminációs folyamatok meg hidroxi csoport leválások várnak rám... Brrrrrrr. Végülis, van még másfél hónapom kb összekaparni egy 2est. Nem lehet akkora ördöngösség... Tavaly is átmentem. Ez meg az utolsó év. Szánalmas.

Hehe, holnap be kell adni informatikára a weblapot... Kimásoltam néhány f1-es infót wikipédiáról, elmondtam az öcsémnek mi kell, és ennyi. De mivel Szecsáét is ő csinálja, 2 minőségtelen (nem jelez erre a helyesírás ellenőrző okossága az operának... Pedig határozottan kétlem, hogy létezik ez a szó.) cucc fog kikerülni a keze közül és azt hiszem Szecsa látványosan fej nélkül fog maradni, mert így az enyém is rosszabb lesz. És szerezzen magának saját öccsöt... Baráti önfeláldozásom itt határához érkezett úgy tűnik.:P Ami igazából így belegondolva egész meglepő. Végül is, 0 mértékben számít ez az izé. Mindegy, ilyen a hangulat.

Pont írnék még, de pont 11 van mindjárt és inkább alszom, ma már lefogyasztottam a gépírói energiáim, tölteni is kell. Nem akarok holnap biosz faktot, őrjítően unalmas... És persze nyelvvizsgát sem akarok..........................

hogy könnyen baszom el a dolgokat.

Ne haragudj Patti!!! 

Sosem tesz jót az elmeállapotomnak.:P Valójában ezért nem szerettem soha igazán a szüneteket. Előbb utóbb bekattanok.

Morrisons volt, én a 2. óra után ott akartam hagyni. És a dolog számomra nem sokat változott. Szecsa miatt maradtunk azt hiszem, és persze Zsuzsinak kb. mindegy lehetett, viszont én voltam a Szecsának jutó 10/10es pasi nyomi (kisöcsém szava járása) barátocskájának lefoglalója... Hálás szerep. Persze az ingyen cigi meg a pia mindig jó.:P És legalább normális volt és ugyan sokadszorra, de felfogta, hogy nem smárolhat le.:P A dolog pikantériája még annyi volt, hogy mindkét pasival angolul folyt a kommunikáció, ily módon Szecsa meg sem szólalt.:P Én legalább gyakoroltam. Nem mintha az erre a szintű csevejre még gyakorlás kéne.:P Esetleg környezetvédelemre vagy hasonlóra kellett volna terelni a szót, hogy a nyelvvizsgára is legyen haszna.:P Szerencsére éjféltájt sikeresen beestek a fiúk is, így én megmenekültem. De a hangulat már szar volt, a zene is szar volt, az emberekről nem beszélve, és úgy un blokk. Abszintot kurva üres gyomorra többé nem iszom, mert bebaszni nem baszhattam, ellenben amit lehetett szétégetett. És ezúton szeretném itt is közzétenni, hogy NEKEM volt igazam. Mint mindig. Ezzel indított ugyanis Gergő, és ez végül is kárpótol nem kedves megjegyzéseiért felém.:P 

Tegnap nem mentem kerti partizni, nagyon fáradt voltam. Fél nap a városban császkáltunk Zsuval, a következő 2 hétben ez természetes lesz, tudatnom kell kis hazánkban tartózkodó Robbal, hogy ő lesz a férjem.:P (Az egyik. Van másik 3 jelölt is...) Oké, persze, ez nem fog megtörténni, és igazából csak látni akarom. De az tök jó, hogy nyugisak a magyar rajongó lányok, büszke vagyok. Szóval kerti party kimaradt, anyámmal mászkáltam cipőt venni neki, de nem talált semmi megfelelőt, én viszont felpróbáltam egy hmm, kb 10 centis magassarkút, és valójában kényelmes volt. Járni tudok ilyenekben. Más kérdés, hogy a magasságom kicsit túúl rúg a normálison. Szóval persze nem vettem meg. De azért szép dolog. 

Ma ültem a Zone club magasröptű műsorai előtt illetve volt MTV is, nem hiszem, hogy most következett volna be a várt személyiségfejlődés.:P Holnap párnacsatanap, stbstb. Peti szülinap ünneplés. 

Most meg keresek egyéb agybomlasztó tevékenységet. Azt hiszem letöltöm az új How I met részt.

 kapok mindent. Mert olyan kibaszottul nagyképű vagyok. És ha van Isten, és én hiszem hogy van, akkor addig nem fog békén hagyni míg le nem töri a szarvam. És igaza van.

Majd ha nem gondolom, hogy nekem minden élből járna, vagy, hogy amit én csinálok az mind jó, és, hogy feltétlen jobb vagyok bárkinél ha belekezdek valamibe, de legalábbis tutira az lennék, ha én csinálnám... 

NEM. És lehet, hogy úgy tűnt, hogy változtam e téren. De nem. Még mindig ugyan olyan nagy az arcom. És vajon ki fog ez nevelődni belőlem valaha? Vagy míg el nem bukok az életben mindent, amire igényt tartottam és amit elterveztem, addig ilyen leszek. És talán utána is. Mert már így is rég megtanulhattam volna.

És igen, mindez egy elbaszott sütiből jött. De ez az igazság anélkül is. Egyszerűen csak egy balfasz vagyok, bár őszintén nem tudom milyen az, de találónak tűnik. 

 

Az elromlott dolgokért mindig manók felelősek. SOHA ne süss, ha nem vagy 100%os formában, pláne ne magassarkúban, pláne ne kapkodva és NE este... Legalábbis ne mesterműnek szánt szülinapi tortát.:P Örülök, ha tortára hasonlítani fog, a mesteri jelzőt inkább odaképzelni sem képzelem.
Oké, annyira nem rossz a helyzet. Kezdeti furcsa állaga után így félig sülve nem is rossz, de míg a közepe még mindig lágy, a teteje már pirul. Na hol a logika? Ezért viszont a kerek sütőforma felelős, nem én.:P Jó kérdés, hogy miért tudok bármit bármikor megsütni nagyon jóól, de ha fontos, akkor sosem sikerül. Na jó, csak egyszer nem sikerült. Zsuzsi vodkás tortájába elfelejtettem sütőport tenni...:P Ja és a saját szülinapomra, na jó, nem, a lányoknak karácsonyra sütött dolgot is odaégettem... Szóval valójában akkor van baj, ha valamelyik barátnőmnek sütök.:P  

SZAR.

megyek és nőiesen török zúzok egyet.

unalmas a föci... Doga lesz holnap és persze majdnem az utolsó pillanatra hagytam, de komolyan ki a faszt érdeklik az övezetek??? Pont leszarom az évi csapadék eloszlásokat meg hogy milyen szelek mely irányokból fújdogálnak... A szomorú, hogy ebből nekem érettségizni kell. Oké, lehetne még német, de nemnemnem. Így jövőre 2 érettségit letudok, ez egy fontos szempont. Csak azt nem tudom most hogy tanuljam meg ezt. Fuuujjjj.

Finally.

A tavasz a szerelmem. Az egyik legszebb dolog a Földön. Bár sose lenne tél...

És végül jól vagyok. Vagy a tavasz miatt, vagy úgy un blokk, egyben vagyok. Tegnap volt tavaszelső sör, a felét ki is öntöttem, mert nem vagyok jó fizikából... Reggel rájöttem, hogy 2 hetes cigi szünetet kellene tartanom, de ma kiderült, hogy erre viszonylag kevés esélyem lesz. Kicsit sűrű lesz a szünet amit valójában angol tanulással kéne töltenem. Bár tegyük hozzá, szavakon kívül nincs mit tanulnom. Listening max, de őszintén, az sem rémít halálra. 
Ki kellene deríteni, hogy Patti most megy e a tavaszi táborba, vagy hmm, talán pünkösd tájt lehetne, akkor van még szünetszerűség. Ha nem most megy, kellene egy hosszabb napos tali. Felhívtam Szecsa anyukáját, keddi Morrisons leszervezve. Csütörtökön Bencénél lesz buli, szombaton pedig párnacsata nap és Peti szülinap buli. Nagyon szép, hogy utoljára a Szatinál tartott csúnyán szétestem dolog volt még hmm, januárban? Február. Mindegy. Végül is az nem volt olyan rég. Erre most egyetlen hétbe bezsúfolva 3... Egyelőre nem tudom milyen mértékben fogja ez megviselni a szervezetem, de azt hiszem szombatra már alkohol toleranciám lesz. Jó lenne, ha nem lenne Peti és Szecsa szülinapja 4 nap eltéréssel.:P De jóó lesz. Csak azt szeretném, hogy minden úgy alakuljon ahogy én szeretném. És nem nekem. 

Alvás.

 Szóval szóval. 

3 év. Örülök, hogy kitartottam mellette akkor is, mikor tudtam, hogy olyanoknak is idejárásuk van, akikre nem vágyom. Most is átfut néha a fejemen, hogy elköltözök, de én szeretem ezt így. Nem hiszem, hogy főként a barátaimon kívül sok mást is lekötnék azzal amit itt összehordok, főleg, hogy egyre ritkábban és fogyatkozó mondanivalóval teszem ezt. Ez az év, iskolásként ugye szeptembertől számolva, elég zavaros volt számomra és most sem sokkal tisztább. Gépies vagyok kicsit és szokás szerint az évvégét várom, mert majd a nyár életet lehel belém... Na persze. De azt ebben a napsütésben jobb, mint a márciusi hóban... 
Az utolsó évem gyerekként és azt hiszem ez szüli belém a legtöbb kétséget és zavart. Ostobaság, de így működöm. 

El kellett gondolkoznom rajta, hogy mennyire adtam ki itt magam. Tudnom kell, mennyire fölhasználható ellenem mindaz amit ide a 3 év alatt leírtam. A 2-3 éves postok nyilván érvény vesztettek, túl sok minden történt azóta ahhoz, hogy azok legyenek a fontosak. Egyébiránt, vállalom mind a Gáborral történteket, mind az érthetetlen szerelmet Dani iránt. Mint a két legmeghatározóbb dolog. Nyílt titok, hogy depresszív és embergyűlölő vagyok, főleg a téli időszakban, így ez nem érdekes. Mindaz ami idén történt pedig igen kis mértékben jelent meg itt. Így aztán kár lenne költözni. Ahogy látszik, egyre kevésbé van itt a lelkem, és a továbbiakban még kevésbé én blogosan szeretném. Amikor elkezdtem sokáig szükségem volt rá. Főleg az említett két fő pont során. De ma már gusztustalanul realista vagyok és keményebb is, ha lehet, ez a következménye a pofára eséseknek.:) Kevésbé van szükségem a kapaszkodóimra. 

Úgy döntöttem nem ez a lényeg. Tovább írom ami jön, és tervezem, hogy ezt meg azt és azt fogom csinálni és persze nem fogom, de a lényeg úgyis az, hogy itt vagyok. Már nekem. Másnak valószínűleg nem.:)

Képes voltam elfelejteni a blogom 3 éves szülinapját.:|

Kár, hogy ilyen agyfunkciók mellett jött a felismerés, mert hogy most nem írok többet, az biztos. 

Nem is tudom miért kezdek bele, képtelen lennék most leírni a hetem. Vagy bármi mást. Fárasztó hetem volt nagyon, de eredményes is. Két 5össel és egy 4essel csupán rég zártam hetet. Ja nem, van egy 2es matek is, ami számomra matekból tökéletes pillanatnyilag, szóval igen, jó hét volt ebből a szempontból. Másból meg nem volt rossz. Kíváncsi vagyok a magyar tzre, a mai fizika az blöááá, nem tudom a keddi óra mely pillanatában jelentette be, hogy megint doga... Pedig kivételesen csoki evésen kívül semmi "rendbontót" nem csináltam. Bár a kémia felelés után kipukkadtam és már nem ment a minimális koncentráció sem semmire. 
ésmostangolnyelvvizsgárakészüléskétezerrel
Be kellene fejeznem a külön angol házim, de már azt tervezem, hogy aludni megyek. Csak 9ig próbálom kihúzni, nem feküdtem le 8kor ööö, hát, valamikor idén igen amikor végkimerültem, de amúgy nagyon rég. 

Jajne, eszembe jutott valami....

Annyira jó hallgatni.:) Tavaszt akaroooook. Valaki illetékes tudassa már a téllel, hogy lejárt az ideje!

Írtam ma egy közepesen jó magyar tz-t, tartok az eredménytől, mert bár legjobb tudásom hoztam, az nem mondható túl naagynak. Vagyis, mivel a rizsát kiszűrtem és a lényegre koncentráltam, azt hiszem méterekkel lett rövidebb a dogám, mint pl. a padtársamé... Bár ő úgyis rendszerint félreértelmezi a feladatot és furcsaságot költ bele, úgyhogy ez nem mérvadó. És mily szerencse, hogy unalmasnak lett találtatva a blogom és vélhetően nem olvassa.:D Ha meg igen, hát szerintem ez nem fog nagyobb törést okozni a lelkében, mint az elviselésem.  
Holnap matek tz. Azt gondoltuk Szecsával, hogy benn maradunk matekozni, ami meg is történt, vagyis a bennmaradás, csakhogy a volt 1 kis show Tibiék részéről és nem lehetett kihagyni... Végül eredménytelenül távoztunk, de holnap bemegyünk első órába és átnézzük. Addig is nincs sok kedvem tanulni, de kénytelen leszek... Ugyanakkor, nagy a gyanúm, hogy az öcsém nem fogja kölcsönadni a számológépét, mert végre egyszer visszaütött rá a szarkavarása és hajlandó vagyok elfelejteni apám üvöltését azért, amit Máté kapott... Hahaha. Megérdemli, sokadszorra lettem lebaszva, mert egy kis görény, de most anyám volt szíves felhívni rá a figyelmem, hogy nem feltétlen apám a bolond, csak Máté ferdíthetett... És tény. Persze anyám is képes engem előtérbe helyezni ami a nyakazást illeti, de már neeem érdekel az egész.
Csütörtökön kémia felelés. Jeee. Kénytelen voltam megkérni, mert határozottan nincs kedvem a kémia miatt évet ismételni. És így egy plusz évet szopni vele. Úúúúú. Már a gondolat is pusztító...
Messzebb menő dolgok nincsenek a fejemben. A bioszt megtanultam, kellene magyar házit írnom és angolozni. De azt mindig.:P Ja és persze a matek. És 9kor lefeküdni, mert holnap fel kell kelni és nem aludtam túl sokat.
Kigőzöltem a fejem, nagy élmény volt. Most meg sóoldatban ázik, jó, nem, már szilárd.:P Mimikám mintha most estem volna át a botoxon... Amim sosem lesz. Ellenben a seggzsír belövés poén.:D

A hétvégém jó volt, pihentető és közepesen eseménydús. Megnéztem 1 szar filmet- New York, I love you- a vége volt a legjobb... Nem csak mert végre, hanem, mert tényleg. De komolyan, ezt nem kellett volna erőltetni... Voltam moziban nagybátyámmal, törpe öcsémmel és Alex-el, ők elkéstek, én vártam rájuk. A film az Alice volt imaxben (adják egyáltalán nem ott?:O) ami miatt igazán igazán kár volt az Avatar vetítését egyre vagy mennyire csökkenteni... Nem tetszett. Gondoltam a negatív kritikák eltúlzottak, de nem. Csak a színészek jók, néhány látványelem is tetszett, de az egésznek az összessége annyit adott, hogy nem vágyom többszöri megnézésére. Ráadásul Johnny Deppnek közel nincs akkora szerepe, hogy elvigye a filmet. Sőt, alapvetően senkinek nem kell nagyot játszania. Hát ez van.
Ezután találkoztam Vigivel, akiről gyanítom nem sok szó esett itt még, és nem is most fogom mostanra 10-11 éves ismeretségünk történetét elmesélni. Már a nagymamáink is ismerték egymást kamaszként. A nagybátyám és az apja legjobb barátok, az anyám és a nagynénje majdhogynem szintúgy. Na szóval így. És hogy miért nem 17 éves ismeretség? Hát, mert kaposvári és Aradig kellett mennünk, hogy találkozzunk. Na de aztán a kalandok...:D Oké, nem most. Szóval volt BKV büntetés (most itt kezdhetném az anyázást cifrán magyarosan, de már kikáromkodtam magam.), eső, majonézes csibe burger (gyűűűűlölöm a majonézt, de elfelejtettem szólni...) Vörös oroszlán- ahova vélhetően nem megyek többet, kellemes hely, de se nem dohányzó, se nem... Nem tudom. Valami hiányzott, legfőképpen a beígért koktélcseresznye és cseresznyés ízesítés a kávés izémből. Latin szerető. Ja. Emlékszem. Tudok sookkal jobb helyeket is, úgyhogy ez egyszeri volt.:P Sok sok idő múltán pedig a Westendben kötöttünk ki ahol egy fotelon ülve fikáztuk az embereket, oké, én fikáztam. Hmm, egyszer el kell menni Pattival, na vele hogy lehúznánk mindenkit húúú.... (Most feltört a vörös szemű, ördögszarvas mini én... Azt hiszem vasvillám is van.) És the end. Kellemes volt. Volt nálunk Annapanna is, igazán az Één unokahúgom, nézte velem a forma1et. Pedig csak most lesz 3.:D (L) F1 lenyűgözően unalmas volt, arról nem is beszélve, hogy úgy nézni, hogy igazán senkinek nem szurkolok... Az az igazság, hogy annyira nem hoz lázba, hogy van Schumi. Vagy összeszed még 1 vb-t a 7 mellé 3 év alatt, vagy nem. Nem hiszem, hogy nagyon lényeges kérdés. 7 vagy 8? Hát nekem mindegy. Csak ne valamelyik Ferraris legyen vb. És a Ferrari úgy eleve. (Bár igaz, még inkább Alonso, mint Massa...)

S most, tanulok.

Azt hiszem pillanatokon belül elalszom. Pedig, kellene még fizikát és nyelvtant is tanulnom. Nem beszélve a nagy mennyiségű ecdl kérdésről amit be kellett volna gépelnem holnapra (de nemhogy holnapra, soha nem fogom begépelni....), de mivel össze vissza vannak a kérdések és gyakran ugyanaz, úgy döntöttem nem én leszek a szorgos diák aki önfeláldoz... És szintén holnapra kellett volna megírnom a beszámolót a Ki mit tud-ról az évkönyvbe... Amit nem tettem meg. Elkezdtem, de át kell írnom és befejezni, remélem hétfőn már meg lesz, különben lenyakaznak.:P A nyelvtan, fizika és ecdl miatt is megeshet ez, de pillanatnyilag olyannyira fáradt vagyok, hogy semmilyen szörnyű lehetőség nem riaszt. Nulla lelkierőm van most bármire is, túl sok volt az angol mára és leszívta az agyam teljesen. És ez a hó... Nem kell ecsetelnem már azt hiszem mennyire örülök neki... 

 Márciusban kinézni az ablakon rohadt gyűlöletes gusztustalan havazást látni.
Mit mondjak? Gyűlölöm a tavaszt? Ilyet nem mondhatok.
Gyűlölöm, hogy ebbe a korba születtem amikor már nincsenek normális évszakok... Gyűlölöm a környezetszennyezőket akik idejuttatták. És gyűlölöm a retkes telet ami leakarja nyúlni márciust tavasztól....

:@:@

mindenki aki bántja a barátaimat. Először fejbe rúgom, majd kitöröm a karjait, aztán előrántom a kalasnyikovot és már meg is van oldva...
Sosem mondtam, hogy nem vagyok agresszív.
Ha ez így nem jó, akkor csak menjenek a pokolba...

A küzdelmes kémia tanulás nem tesz jót a közérzetemnek.:P Foggalmam sincs jelenleg, hogy hogyan fogok átmenni, de biztos, hogy izgalmas lesz. Persze ha csak kicsit is több figyelmet fordítanék rá... Mert persze közben minden mást csináltam és eltelt a nap.

Óóóó fasza, jó, hogy Viki mondta hogy nézzek utána és nem tettem... Mégsem lehet Telcre párban menni, zs-e-n-i-á-l-i-s. Így aztán lehetőségek: megyünk külön Zsuval, vagy Euro... Bahh. Utóbbira valószínűleg többet kéne készülni. És szükséges is, mert jövőre emelt érettségi kell nekem, de vááá. Hozzátenném, az nem tudom, hogy lesz meg a kívánt 98%... Hozzávetőleg.

Elment a kedvem mindentől. Azt hiszem a kémiát is hagyom a picsába és elmegyek aludni.  

Találtam 1 fehér hajszálat a hajamban.:|:| Nem természetellenes ez egy kicsit? Ha találok még egyet először végzek Mátéval aztán hajfestékbe fojtom magam...:P Nem jöhet többé a közelembe, biztos, hogy miatta van. Volt. Remélem nem nő 3 a helyébe.:P