MINT GYERMEK...


Mint gyermek, aki bosszut esküdött
és felgyujtotta az apai házat
s most idegenség lepi, mint a köd,
s csak annak mellén, aki ellen lázadt,

tudná magát kisírni, elfödött
arcát mutatni szabad mosolyának, -
oly reménytelenűl erőlködök,
hogy könnyeimre: erényre találjak.

Világot hamvasztottam el szivemben
és nincs jó szó, mely megrikasson engem,
kuporogva csak várom a csodát,

hogy jöjjön el már az, ki megbocsát
és meg is mondja szépen, micsodát
bocsát meg nékem e farkasveremben!
 

Csak a naplódat és 1 tollat viszel magaddal. Nem viszel cigit, órát, kesztyűt és sapkát. Sem csokit. Zenét se. És nem hangosan csapod be magad mögött az ajtót...

Bár hallható volt. Ha meg nem, akkor bármikor elszökhetek anélkül, hogy magamon kívül bárkinek feltűnne. Ha a távozásom nem is, az érkezésem nyilvánvaló volt, de nem beszélek anyámmal. Egyszerűen besokalltam. 

És persze legjobb lenne a Duna fenekére küldeni az öcsém. Sok problémát megelőznék vele. Vagy jobb lenne, ha az anyám nem úgy játszana, ahogy... 

Persze ő a legjobb. De nem érdemli meg, hogy ezt tudja is. 

Sétáltam egy nagyot, meg is fagytam, de szükségem volt erre. Másrészt, sosem csináltam még ilyet. Közben rájöttem, hogy ha szükséges lesz, legközelebb hogyan csinálom... 

De talán nem is számít. Egyszerűen mindegy, itt vagyok, vagy máshol. 

I simply hate everything.

Annyira, hogy megnéztem 3at is. És persze romantikusak, hát mi más lenne.:P

Nász-ajánlat. Vicces, kedves film, de örülök, hogy ezzel kezdtem, mert a továbbiak élményét megölte volna. Sokat nincs mit írni róla, mert nincsenek benne meglepő fordulatok, különleges látványvilág, sat. sat. 

Jane Austen magánélete- bár az eredeti cím Becoming Jane ami nem egészen ezt takarja... Szóval azt hozzáillőbbnek érzem, már csak azért is, mert a film eseményei nem kifejezetten felelnek meg a valóságnak... Viszont olyan, akár ha Austen írta volna, eltekintve a végkifejlettől, hisz nála "mindig megtalálják a boldogságot" a szereplők. Kicsit felületesen, de bemutatja azt a világot amelyről ő is írt, és talán ez a legnagyobb előnye a filmnek. Nem magából a történetből derül ki, hogyan vált azzá, akivé, hanem a film többi kis részletéből. És persze kellett egy Austen mű is a teljességhez, ami, nem meglepő módon a Büszkeség és balítélet lett. A szereplők nem voltak hű de átütőek, de legalábbis a főszereplőkbe nemigen tudok belekötni. Anne Heathaway-t szeretem, James McAvoy-al pedig elfogult vagyok, de ő még előkerül itt. Szép film, biztos, hogy fogom még megnézni. 

És végül a Vágy és vezeklés, amit ősidők óta tervezek, és egyszer már a könyvtár jelenetig el is jutottam, de aztán volt valami más dolgom. De végül is sikerült megnézni és fel lépett a kedvenc filmjeim közé. Nekem nincs bajom Keira Knighly-val, nem egészen értem a népes utálótáborának problémáit. (Már azon kívül, ahogyan kinéz, de nem hiszem, hogy ez olyan szörnyű lenne. Persze nekem is hosszú listám van olyanokról, akikkel semmit nem vagyok hajlandó megnézni...) Viszonylag kis szerepe van a filmben, attól függetlenül, hogy az egyik főszereplő. Mély nyomot nem hagyott. James McAvoy ezzel szemben igen, nagyon jó színész és mind ebben, mind az előzőben mélyebbé tette a fájdalmas jeleneteket. Engem a fiatal Briony- Saoirse Ronan megijesztett, ebből következően jól játszott, mert rideg és furcsa kislánynak kellett lennie... Ami sikerült. Az idősebb, Romola Garait nekem a Dirty dancing 2 miatt szeretni kell (kivéve amikor a Represent Cuba c. számba beleénekel...) és itt is teljesen rendben volt. Az öreg Briany-ról nincs mit nyilatkoznom, megadta a filmnek amit kellett még a végén. Gyönyörűek a képek, a történet... A vége felkavaró, összezavaró, mégis megnyugtató. Ha máshol nem, egy könyv lapjain még megváltoztatható a megváltoztathatatlan. 

Filmet néztem. The rebound. Tetszett. A 2 kiskölyök volt a legjobb, de többször nézhető film. Szokásos témák boncolgatása (romantikusban), mint ha a nő idősebb... meg ha már van gyerek, meg válás... Színészek jók voltak, a karakterek is, bár én nem tudnék mit kezdeni ilyen pasival, nekem túl rendes fiú a szomszédból és még a tej is alszik... Viszont a film vége tökéletes volt. Vagyis megért 1 óra 35 percet.:)

Írnom kellene ide, rég rég, de nem sok hangulatom és időm volt rá, hogy hétvégén teszem e majd, elválik. Tanulni kell, meg bámulni kifelé magamból, mert ha befelé tenném megijednék... Nincs benn semmi. Úgy érzem magam, mint egy kongó hordó. Vagy egy kiürített kuka... Nézzük onnan, hogy kész vagyok minden új befogadására. De semmi új nincs, meg sem kockáztatom, hogy legyen... Ebben az állapotban az a furcsa, hogy semmi nem vagyok. Sem boldog, sem boldogtalan, sem elégedett vagy elégedetlen. Épphogy csak vagyok. Jelenleg még az tart vissza az e miatti kétségbeeséstől (azon kívül, hogy talán nem is lennék rá képes, annyira kiürültem...), hogy 1 hét és tavasz lesz... Remélem. Persze semmi értelme a pozitív (lehetne negatív is, csak lenne) változásokat évszakokhoz kötni, végre is az új év sem hoz soha semmit, holott az némileg felértékeltebb. Sebaj. Lassan úgy tekintek erre mint átmeneti állapotra a felnőtt és gyerekkor között. Amit határozottan nem kellene, milyen szánalmas az utolsó évem így tölteni?! 
És persze továbbra sem tudom, értem a hiány okát. Azt hiszem semmi sem változna ha a világon minden az ölembe is hullana amit valaha akarhatok. Mert ez most ilyen. Csak már kicsit eltúlzott ideje. Az elejére nem emlékszem, a végét nem látom... 
Ugyanakkor hálás vagyok sok mindenért, és szeretem én az életet, csak talán magamra kellene öntetnem pár liter hideg vizet. 
Belegondolva, 1 hete még depresszív voltam... Nem haladok, mert ez nem az... Csak változott valami. Egész pontosan azzal, hogy fizikailag mindent kiadtam magamból, nyilván sok mást is. És már amennyire emlékszem, verbálisan is sikerült kiadni a legrosszabbat. Aminek végeféle van, talán emiatt is ez több mint telítetlen érzet... 
Viszont, alváshiányom van. Folyamatosan. Jobb ha most alszom.

 Nézzük az egészet a maga valóságában. Minden majdhogynem ugyan olyan, mint 1 éve. Nevetséges. Mennyit küzdöttem azért, hogy megváltozzon, de persze hogy nem. Nem akarok már azon gondolkozni hogy mi kell nekem, mert mindig a nagy semmihez lyukadok ki, vagyis lövésem sincs róla mi is kéne pontosan az öööö... Nem boldogsághoz, csak valami elviselhetőbb állapothoz. Azt sem mondhatom, hogy követ. Bennem van, így aztán bárhova futok, viszem magammal. Értelmetlen bármin változtatni, hacsak nem gyökerestül ölöm meg a személyiségemet és minden valaha idegrendszeremen átfutott információt. Nem. Egyszer majd biztosan eljön az idő amikor nem leszek ilyen izé. Legyen tavasz.
Valahol minden az emberekkel kezdődött... Hogy meg kellett volna ölni minden... Oké, befejezem. De csak jött és ment a negativitás és ez hozzájárult az izémhez... És az emberek pontosan ugyan olyan irritálóak. És továbbra is csak virtuálisan nagy a pofájuk... Továbbá, igazán toleráns lettem a csúnya emberekkel... oké, ezzel talán kicsit szépítem, de mindegy. De egy csúnya ember az én külsőmről NE beszéljen, akkor sem, ha én feleannyira sem tartom magam jónak, mint mások, sőt, de azért valahogy mégis kinézek. És én sem az emberek külsejével támadok. (Még a világ legcsúnyább embereinek sem- akiket személyesen ismerek...- mert az, hogy csúnyák a kisebb gond. De FUJJ emberek is. Az én mércémnek. Mert aki nyávog, hisztizik, azt hiszi hogy a világ az ő esze körül forog, akinek ház méretű egója van, aki annak ellenére, hogy 0 értékű még beszól másnak, akinek nincs higiéniája, ésatöbbiésatöbbi az nekem FUJJ ember. Még ha szép is. Mert olyat is ismerek 0 értékkel. Illetve mások szerint szép. Szerintem ugyanúgy ronda, mert lehet bármilyen hibás az értékrendem és furcsa a szépség megítélésem, leszarom, hogy milyen szép, ha hányok a személyiségétől.) Úgyhogy basszameg, lehet abba belekötni aki vagyok, de abba nem, ami. (Kivéve ha szebb mint én és nem fujj ember.:P) Most azt hiszem megint nem népszerűsítettem magam, de egyszerűen rohadtul elegem van az emberekből. (Teszem hozzá, olyanokból is, akik barátok voltak. Ld. a hisztis történet... És Gyuri, de róla meg nincs is mit írni. Egy idő után nyilván nehéz rendelkezni egy olyan baráttal aki nem csak kihasznál és még az is érdekli mennyire pusztítod le magad... És hónapok után én belefáradtam, főleg abba, hogy egyszer csak már szar sem lebeg a fejem fölött, annyira... Sebaj. Lesz ez még így se.)

1 éve szerelmes voltam és vagy 2 percig jó is volt. Nem, persze nem, de a dolog... Mindegy. A Danis dolognak le kellett zárulnia és örülök, hogy megtörtént. Bencebulin pedig még bocsánatot is kért a Hannabulin mondottakért, valamint elkövettünk egy "beszéljükmegakapcsolatunkatvagymit" szerű beszélgetést és ezzel kerek.
És hurrá, nem vagyok szerelmes.:P Hogy azon kívül hogy nem, mi igen, az mindegy.

Most eszembe jutott valami.:P Mostanában volt egy ilyen "nem kéne beszélni Gáborral már egyszer rendesen így 2 év után?" érzésem és nem értettem hogy jön ez nekem.  Mert 2 éve. Pont.:) Vagyis február 4-ét tekintve egészen pontosan épp meghaltam. És rákövetkező éveknek tűnő 2 hónapra, de bizony bizony, az idő... Ettől függetlenül még biztosan fog hiányozni néha, vicces, de ez van. Talán majd az after partinkon bebaszva eszünkbe jut, de lehet, hogy csak elballagunk és ennyi. De van még 2 év és sok részegedési lehetőség amikor előjön minden sérelem...:P
 

Holnap forrócsoki Pattival. Csak lenne már holnap. 

Így tényleg. Az álomból. Arra, hogy nem igaz, hogy esély sem volt rá soha hogy igaz legyen, realizálni, hogy mennyire a fejemben van még, hogy mennyire nem kellett volna ezt álmodni. És megint esik a hó. Rengeteget kell tanulnom, rendet kell raknom, és nincs kedvem hajat mosni sem. Semmihez szokás szerint. Csak most emiatt. És nemnemnemnemnem szabad. Eldöntöttem már, hogy semmi nem fog megzavarni a tanulásban, és ez főleg nem. Miért nem lehet egyszerűen úgy, ahogy én akarom? És ezzel igazán nem befolyásolnám senki életét a magamén kívül. 

MIÉRT NEM?

Úgy minden. Jól kezelni a kapcsolatokat, jó döntéseket hozni, tovább lépni, élni.
Fáradt vagyok ehhez az egészhez. 
Nem tudom mit akarok, de úgy érzem magam, mintha egy fásult 40es lennék. Beleuntam mindenbe. Valószínűleg ezért is vagyok képes már hosszabb ideje rendesen leülni tanulni ahogy sosem tettem. Mert az legalább szellemi aktivitást követel. Ugyanakkor ki is fáraszt teljesen, most olyan vagyok mint a kifacsart szivacs. Ma még rendesen fel is kellett kelnem, angolom volt, aztán egész nap itt volt anyám barátnője és lányai, úgyhogy nem aludhattam miután haza értem sem. Ami külön izgis volt hála a természet csodájának... Hóban futni a busz után nem poén, majdnem olyan, mint vízben futni (na és futni eleve szörnyű). Leszállásnál pedig az ajtó pont egy 50 cm magas hóbuckánál nyílt ki, szerencsés, hogy idén a térd fölötti csizma a divat és nem a boka...:P Visszafelé pedig sikerült az eltakarított úton haladva megint csak egy méretes buckába botlanom, amin kénytelen voltam keresztül mászni. Gyönyörű minden, ez vitathatatlan, de az egészből latyak lesz... És ha minden jól megy, még le is fog fagyni...:P Addig is hókotrót növesztek a lábaimra.

Ááá annyit kell tanulnom. Jövő héten csak 2 tz-t írunk, és a szokásos kis nagy felelések, szódoga és tsai... Hányok.
 

Patti hiányzik. Rég beszéltünk és vagy nem kapja meg amit írok msnen, vagy nem tudom miért, nem válaszol. Bahh.
Peti is hiányzik, és főleg szörnyű, hogy tudom hogy nincs jól és nem beszéltem vele az elmúlt 3 napban és nem segítettem neki. Ezt nagyon nagyon uuuutálom.
Meg azt, amikor hisztiznek az emberek. És a fejemhez vágják, hogy nem is vagyunk barátok. A hisztikkel nem tudok mit kezdeni, főleg, hogy általában teljesen ok nélkül vannak. Most feltétlen. Ilyenkor pedig nem én leszek az, aki oda megy a másikhoz. Ha majd ő is érzi, hogy nekem esni nem volt szép dolog, megtalál. Ha pedig nem érzi, akkor nem. És nem tart a barátjának? Egy ilyen hihetetlenül pitiáner dolog miatt? (Még ha értem is, hogy számomra ez más lenne, és az ő szemszögéből valamelyest értem, de nem én vagyok az az ember, aki bármit elvisel csak mert...) Akkor valószínűleg eleve nem tartott igazán annak. Akkor már csak azt nem tudom, miért osztja meg velem a problémáit. Én nem 2 fül vagyok, meg értelmes száj. Csak a barátaimat hallgatom meg és foglalkozom a problémáikkal, akkor is ha nem tudok segíteni, de ott vagyok, másé nem érdekel. És ha én annak tartom, meghallgatom, minimum annyi, hogy nem közli velem, hogy nem vagyunk barátok. 
Én egyszerűen leosztom a viszonyaim. A barátaim a barátaim. Akiket utálok, azokkal jópofizni sem vagyok hajlandó, és nem leszek csak azért kedves, megértő vagy bármi egyéb, csak hogy ne legyen konfliktus. Egyszerűen NEM érdekelnek. És vannak akiket kedvelek, de nem feltétlen vágyom a barátságukra, velük egyszerűen normális vagyok. És nagyjából ezt várom visszafelé is. És nincs olyan, hogy egyik nap a barátom,a másik nap pedig nem. Mert összeveszni lehet. De az többnyire pillanatnyi állapot. (Oké, lehet hosszabb pillanat is, de egyszer valahogy vége lesz. Legfeljebb örök mosolyszünettel.:P)
Ahogy nem beszéltünk jó ideig Pattival, az én hibámból. De gondoltam úgy, hogy ő az oka, ettől függetlenül a barátomnak tartottam. Azóta persze realizáltam a valóságot, hogy mennyire én voltam, de az a lényeg, hogy hiába volt csönd köztünk, attól ő még ott volt, ahol. Most meg még inkább, ahol abbahagytuk, nálam legalábbis, de ez nem ide tartozik. 
Mi a lényeg? Hogy utálom az embereket.:P
Mikor lesz vége a télnek? Szükségem van igazi napsütésre.:( Apám ismét megpróbált meggyőzni róla, hogy mennyire Németországba vagy Svájcba kellene költöznöm. van egy hosszas kiselőadása Németország fejlődéséről és gazdasági elhelyezkedéséről. Nem akarja megérteni, hogy mennyire nemnemNEM és fujj. Azt hiszem az utolsó hely ahova költöznék. És hideg van. Nem költözhetek semmilyen hideg helyre. Nem. Nem költözhetek olyan helyre, ahol van tél. Rendes. De az is lehet, hogy itt leszek hajléktalan könyvtáros. Ezt már említettem azt hiszem. Továbbá lehetséges még, hogy lesz 20 tehenem amiből 10 mindig fejhető, azzal havi fél milla meg van apám szerint.:P De a szippantósautósok is jól keresnek, az ugye mindig kell.:P Vagy 200 méh. Úgyis kihalófélben vannak. Vagy tényleg felszolgáló leszek az öcsém panamai kocsmájában. Vagy bezáratom magam mellé a norvég börtönbe ami szintén tervei között szerepel (mert ha már, akkor oda) és eljátszhatjuk a Szökést.:P Tulajdonképp nincsenek közös jövő terveim az öcsémmel. Csak néha. De épp nagyon nem. (Az indítékra már nem emlékszem. Most már stabilan rég utálom. Azt hiszem az áram lekapcsolósdi miatt.) Mindegy, jövő kérdést jegeltem.
A kisöcsémmel érdekes beszélgetni. Levezette, hogy miért nevezett engem ember fajzatnak. (Először élő tárgy voltam, de helyesbített.) az ember fajzat két ágra van szakadva, nőkre és férfiakra, de hogy miért, azt nem tudom már. Minden esetre, szerinte a nők egész jók. Ez egy hosszas levezetés volt, csak én vagyok és voltam fáradt a memorizáláshoz, de a lényeg, hogy úgy jött rá, hogy gondolkozott. Spekulatív filozófia már megy neki. Elmegy bölcsésznek ő is és rendben is lesz.:P Továbbá a tyúk vagy a tojás problémára is megoldást talált. Két állat párosodásának eredménye lett a tyúk, mint egy új mutáns állat. Aztán a tojásából lett fiú tyúk amit elneveztünk kakasnak. Ez a magyarázat abszolút kielégítő.:D 
 

Most benyomok egy vidit, Brian Joubert és Le roi soleil. És mindkettő (L). Brian az abszolút kedvenc korizóm már sook éve. 
És erről eszembe jut a Räikkönen nélküli F1 és uuu. Elképzelni sem tudom. 

Leírtam hosszasan, hogy mi is van, de egy elrontott billentyűkombináció nyomán elszállt és nem vagyok épp abban az állapotban, hogy még egyszer leírjam....

:@:@:@:@:@
Kérdés: Miért írja ki, hogy mentve, mikor kuuuurvára nem????????????????, 

Sokkal inkább vágyom most egy kocsmára és sok cigire. Bár tulajdonképp ezt beterveztem a lakatlan szigetemre is... De most rájöttem, hogy nem megyek innen sehova. A kurva szerves kémia bekaphatja, a többi utált tantárgy, ember, időjárás, minden bekaphatja.
Nem fognak ilyen szarságok idegronccsá tenni. 
Most megküzdök a szerves kémia telítetlen alkénjeivel ésatöbbi..., nem fogok megbukni, ez az utolsó év, és utána elégetek MINDENT ami a kémiával volt kapcsolatos és kiröhögöm.:P 

Na most mennyivel vagyok kevésbé beteg?:P:) De nem érdekel, egyszerűen nem adom meg magam ennek a szarnak ami uralkodni akar rajtam. Mert ééén vagyok az erősebb.

Most nagyon nagyon nagyon nagyon........
rossz a hangulatom.
És nem tudom mi a fene bajom van, gyakorlatilag már 1 hete. Már magam pofoznám föl, hogy térjek észhez. Egyszerűen csak minden ROSSZ. És nem azért, mert minden rossz, hanem mert MINDEN rossz. Remélem világos... Akarok egy lakatlan szigetet. Most. Sok napsütéssel. Káros dolgokkal. (Mint az uv sugárzó napsütés is...) Szeretem zenékkel és könyvekkel. És gondolkoztam, és igen, szeretem emberekkel is. Csak távol ettől az undorító téltől, az undorító tanulnivalóktól, az undorító emberektől akiknek egyszerűen nem akarom nap mint nap látni a fejét és hallgatni a hülyeségeiket... 
Valójában legfőképpen magamtól kéne jóó messze kerülnöm.
Mindig rossz vége volt ha huzamosabb ideig maradtam kettesben a tudatommal. Most 4 nap épp elég volt ahhoz, hogy még inkább az agyamra menjek és kellően mélyre lökjem magam, minden szempontból. 

Valaki mondja meg miért kell kémiát tanulnom? És úgy egyáltalán... SOK fölösleges dolgot. Tudom, hogy ez örök kérdés diákkörökben, de engem megöl ez az egész. Na jó, általában addig nem, míg valaki fel nem hozza, hogy hogy is tanulok. ROSSZUL. Jó? Most a Vasadi állított meg a félévim miatt, de neeeeeeeee. Komolyan, csak a jövő évtől számít... És kit és miért érdekel, hogy 2es vagyok kémiából, ösztönzőleg 3as fizikából és határozottan gyenge 2es matekból... Én soha nem próbáltam együtt élni ezekkel a tantárgyakkal. Csak túlélni őket. Oké, boldog békeidőkben 5ös voltam kémiából hála a nagy mennyiségű magolható anyagnak. Aztán jött a tömegszázalék és anyagmennyiség és elveszett az ügy. Idén pedig a szebbnél szebb részletei a szerves kémiának aminél esküszöm nincs gusztustalanabb dolog a tananyagok között... A mateknak legalább van valamiféle értelme, ha mást nem az, hogy kell az érettségimhez. (más kérdés, hogy jelen állás szerint még akár meg is bukhatok addig...) De a szerves kémiának??? Nulla. Semmi. Nihil. Minek??? És igen, 5ösnek kéne lennem belőle tantárgyakból 4 leszek, de ez csak félév... Ami elrepült mellettem. Oké, a nyelvtan 3as az más... És az irodalom 4es nem kifejezetten az én hibám... De nem kívánom kommentálni. Nyilvánvalóan alul teljesítettem még a legalsóbb mércéimhez képest is, de van még új nap.:P Haha. Mindig ezzel jövök.
Oké. Talán teljesen és totálisan alkalmatlan vagyok a tanulásra. Azzal foglalkozom ami érdekel. Néha még azzal sem. Mert lusta és most még idegbajos is vagyok. Nagyon remélem, hogy ez kinövöm kategória, mert ha még 1-2 hétig így maradok, valami csúnyát fogok elkövetni.:P 
És most, elmegyek kémiát tanulni. Mert igenis képes vagyok és hiába a hírek rólam, SZOKTAM tanulni. Néha. (Különben is, ez miféle hozzámállás így a tanári kar felől?:P Kétségbeesésbe hajszolnak... Valójában minden az ő hibájuk. És az ember már a kedvenc tanáraiban sem bízhat.- Nem, most nem érdekel, hogy mennyire tényleg igaza van.)
Vajon lesz olyan életem során, hogy azt lehet rám mondani "normális"? Nem úgy normálisan. Normálisan normális. Az én fogalmaim szerint. Mert most minden vagyok, csak az nem.

Patti, most a csütörtök éltet. Remélem addigra pont kinövöm ezt. Mert sem jó társaság, sem kellően Betty nem leszek így. Csak valami hisztis idegbajos őrült.:P 

szívem szerint megölném az öcsémet. Csak egy kicsit lenne kevesebb önuralmam (ami valójában roppant kevés van), vagy kevésbé félteném a jövőm... Vagy egyszer pattan el végleg a húr... GYŰLÖLÖM. 

fáj. Sok minden. 

Vajon ez tényleg különösen gyönyörű, így, mert természetesen sokszor másképp hallottam tőle, de nem pont ezt a felvételt. Vagy csak most ez tud mélyre hatolni a bennem lévő üregben? 13 évesen rácsodálkoztam, hogy mennyi az igazság a musicalekben. Most azt mondom, érzelem kifejezés. Mert mindig megtaláltam a bennem lévő érzelmeket. Most is. Ami nem ez, sokkal inkább Forog a kerék, ami mindig kedvencek között volt... 
Mert ezek sosem enyésznek el.
Vajon azért jöttek most ezek elő, mert...? Meglehet. Vagy csak mert szeretnék elbújni a takaróm alá és felébredni arra, hogy az élet csak álom volt. Igen rég éreztem ezt... Bevallom, ma amikor elemi erővel tört rám az ingerültség, mindent átfogó gyűlölet és sok rossz érzés, majdhogynem örömmel üdvözöltem magamban ezt az egyveleget, mert rég éreztem így. Ennek ellenére most nagyon szeretném, ha mindennek vége lenne. Nem ennek. Mindennek. 

Ha a kerék majd lelassul egyszer, hol leszek én? Ott, ahol kezdtem.

Épp nem tudok mit kezdeni magammal, a Szex és New York részem töltődik, Szívek szállodájáról leálltam mára, mert az hosszabb... Neeem vagyok sorozatfüggő, kicsit sem. Tegnap megkérdeztem Petit, hogy mennyit bírhat el az agyam, de megnyugtatott, hogy sokat. Bár persze az már nem nagyon fog nekem feltűnni amikor összes létező agysejtem az enyészeté, vagy inkább a sorozatoké lett, de mindegy. Ezzel a módszerrel akkor végülis el lehet érni a tökéletes állapotot... És ha még csokievés is történik a sorozatnézés közben na az egyenesen... Oké. Hagyjuk.

Kifejezetten elborult hetem volt, kezdve a hétfői 4 óra alvással, mertugye magyar tz-re kellett tanulnom aminek végül sok hasznát nem vettem, ugyanis határozottan nem érdekelte a dolgozatban, hogy mit sikerült a könyvből megtanulnom... Mondhatnám, hogy akkor 54 oldal kuka, de hasznos, érdekes és fontos ismeretekről van szó, vagyis haszna nyílván volt, bár az alvásnak is lett volna... Ugyanakkor rájöttem, hogy az iskola mint olyan súlyosan környezet és egészség káros dolog... Ad1: mert mint megtudtam a hétfői bioszon, én egy csecsemő alvásigényével rendelkezem. Ami ugye határozottan nem 4 óra, alvás pedig kell. Aztán, a dohányzás súlyosan káros az én és környezetem egészségére, meg az ózonrétegre, ésatöbbi ésatöbbi... Nem szólva a szabályaim megszegéséről (ámbár erről már jobb nem beszélni, azok ténylegesen az enyészeté lettek). Valamint az energiaitalok és egyéb koffein tartalmú anyagok (meg ami még benne van- fel tudnám sorolni, de inkább nem teszem:D) magamba döntése sem fogja fizikai állapotom előrehaladását segíteni, amellett az ébrentartásomért sem tettek túl sokat. Nem tudom volt e olyan, amikor igen, úgy tűnik rám semmi nem hat ha egyszer alvás idő van. (Kivéve a sorozatnézés, olvasás, beszélés és hasonlók...) 
Na szóval ezzel kezdődött kb. (valójában Szecsa kiborulásával, de az nem járult hozzá a heti megőrüléshez. Zsuzsinak péntek volt ez a napja, sajnálatos, de nem volt már több nap a héten amin én is kiborulhattam volna, úgyhogy nem lett a 3ónk szar hete.:P) És tegnap azzal végződött, hogy biosz fakt előkészítőn Tomi és Benedek elmésen bedugták a 25 wattos kislámpát a 220ba... Aminek következtében a fél emeletünkön kimúlt a villany és nem kevés időbe telt míg visszakapcsolták nekünk. És ugye mikroszkópozni teljes sötétben kicsit nehéz, ezért tovább ott maradtunk és... Na mindegy. Szörnyű volt. 

Egyébként kifejezetten sok vicces pillanat volt a héten, de nem akarok senkit ezekkel szórakoztatni. Bár nekem mindent üt Szecsa tegnapi megszólalása, amit meg nem írhatok le. A fizika dolgozat is muris volt, de inkább azt sem teszem. Szóval többé kevésbé jó hét volt. Etikán mostantól angolozunk. Külön angolom szar volt, mert a fáradtság nyomán kifejezett nehézségeket okozott még magyarul beszélni is (kivéve kémián, amiért most megint elöl ülhetek, ami nem nagy ügy, így Zsuzsi mellől Szecsa mellé ültem aki szintén el lett eredeti helyéről ültetve... Szóval lesz még baja a tanárnéninek...:D De a "levegőben lógó kettes"emmel nem ellenkezhettem.:P Azóta rájöttem, hogy bár pontosan 5 db 1esem van, a birtokomban lévő két 5ösnek és 2esnek hála, nem is annyira levegőben lógó 2es az...) 

Betöltött a részem, utána pedig készülődnöm kell, mert Bencénél buli lesz, úgyhogy mára ennyi. Jobb is.:P:) Nem tervezek lerészegedést, de olyan lesz a társaság, hogy... 2 féleképpen élhetem túl. Ha megerőszakolom magam és kedves leszek mindenkivel akit utálok és akkor egyszercsak talán elhiszem, hogy nincs is úgy... Nem, ez is kizárt. Ebben az esetben marad az életmentő bódultság, amivel csak az a baj, hogy az alapnál is nagyobb lesz a szám és azt hiszem nem vállalok felelősséget azért, ha kiütöm a bunkósági skála legfelső mércéjét... De azért egyébként eredeti cél a megfigyelés... Éééés.... Most megyek.:D Csáó

Legyen ez a mai dal.:) 

Győzött a korom, a punnyadós filmezős szilvesztert tolom 40 évvel.:P Mostmárakkorcsak el kell vinni kisöcsém a majdnem de nem nagynénémnek, aztán nővérem telefonját a csajnak aki megy Dániába, aztán szilveszter.:P Így lesz egy Kálvin tér, egy Moszkva tér és egy Nyugati. Aztán, ööö. Pont ott.:) Na, that's it, az év utolsó postja. Volt. Ez.

Nagyon(L) :))

érzek rá, hogy itthon töltsem a szilvesztert. Lehet, hogy csak a másnaposság beszél belőlem, de egyáltalán nincs kedvem holnap semmit csinálni. (Bár kénytelen leszek kimozdulni, mert oda kell adnom a nővérem telefonját egy Dániába igyekvőnek...) De mivel a szilveszteri tervek között meg alkohol és vizipipa szerepel, nem tudom meggyőzni magam, hogy kell ez nekem. Volt elég tegnap.:P

Az ilyen buli dolgoknak mindig van egy fázisa amikor valaki kiborul. Na most kiborulás nem volt, de az agyam fel lett baszva... Nevetséges, hogy emberek a kis sérelmeiket milyen kuuuurva hosszú időn keresztül tudják magukban ápolgatni. Persze, én is utálok embereket régi dolgok miatt, bár inkább már csak zsigerből. Olyan a feje. Sajnálom.:P Ilyen mindenkinek van. De hogy én réges-rég túlléptem rajtuk, ők meg még mindig azon a faszságon nyavalyognak... Uuuuu. 

Tettem egy nagy és fájdalmas felfedezést is. Nemmondommeg.

El kellene kezdenem tanulni, mert kedves magyar tanárunk valamiért úgy gondolta, hogy nem lesz jobb elfoglaltságunk a szünetben laza tankönyvi 50 és további A4-es 15 oldal megtanulásán kívül.

Valaki mondja meg, miért olyan nagyon fontos a szilveszter? Új évszám amit hónapokba telik rögzíteni az agyamban. És ennyi. De ha itthon maradnék, megeshet, hogy éjféltájt kiakadnék... Hogy mit keresek 17 évesen itthon.:P És azt érezhetném, hogy nincs életem, nincsenek barátaim és... Na jó. Hülye. Nem. Csak épp csak. 

Jó tanács azon magas intelligenciával rendelkező egyének számára akik a blogom url-jét rendszeresen keresik a blog.hu keresőjében: KEDVENCEK. Nem is. Ez inkább azoknak szól, akik a blog.hu hozzáékelést képtelenek összeolvasztani csöpp agyukban a nick nevemhez... Merthogy arra is szeretnek rákeresni. Persze ennek oka lehet az, hogy csak ennyit árult el nekik valaki... Na nem kezdek bele. Ellenben szeretném megtudni, miért keresnek rá úgy a blogomra emberek, hogy tudják a pontos címet. (Sejthetnék, hogy ez az. Ha már van név, ., alapoldal meg hu is...)

az élet. Néha. Egypár szögből. Ha okos az ember, ha vannak jó, meg vannak rossz dolgok az életben, akkor... Nem. Ez se jó. Vannak jó, meg vannak rossz dolgok. De kevéssé egyedi, viszont roppant hatékony módon tudom homokba dugni a fejem és egyszerűen leradírozni a rosszat a perifériámról. Na jó. Annyira talán mégsem hatékonyan, mert különben fel sem merülhetne bennem, hogy rossz is van... Nade akkor mi értelme mindennek? (Pont annyira semmi, mint annak amit írtam.) 

De ez a bejegyzés most akkor is strucctól fog származni, ugyanis csak a JÓT.

Hogy eltelt a szünet fele, ami nem jó, mert félévit kapni nincs kedvem, de hát akkor is eltelt. Viszont volt marry christmas (tekintve, hogy unhappy-t nem írhatok, mert az más bejegyzés lenne...) meg szülinap, meg buli, meg családi összeborulás (és persze konfliktus is, de talán ez adja meg boldogító (?he?) ízét az ünnepeknek...) meg pizzázás, meg vizipipa magányban, meg teázós vizipipázós délelőtt, meg biliárdozás és néztem filmeket is és olvastam is sokat és még itt ez a hét.:) 

Sok dolog világosodott meg és még több homályosult el, valószínűleg ebből a maszlagból sosem keveredek ki. 

Visszaállok majd rendes rendszeres blogolóba... Mint régen. Csak nem most.:)

Mára ez.:) Annyira annyira.:)

 Oké, utálom a telet. Sőt, azt is mondtam, hogy a havat is. 
De én a havat szeretem.
Csak már nem lehetek gyerek, legalábbis nem a suliudvaron, és nem fetrenghetek a hóban, mint pár éve. 
Most szeretnék lemenni hóangyalokat csinálni, sötétben és csöndben hallgatni, ahogy ropog a talpam alatt a friss hó. Ezt imádja anyukám is. Emlékszem olyan téli estére mikor lementünk kisöcsémet szánkáztatni, mi meg a hó ropogását hallgattuk.:) 
Ez annyira hihetetlenül szép. Csak így van értelme a télnek. Gyűlölöm a hideget, de ha esik a hó az kárpótol. 
Szeretem azt is, hogy ilyenkor nem úgy sötétedik, mint máskor. Mert a hó ugye visszaveri a fényeket... És nem érzem már 3kor, hogy éjszaka van.:P

Szeretném, hogy a tél mindig ilyen legyen. Sok hó, forraltbor, forró tea, sült gesztenye, jóó meleg fűtőtest (imádok nekidőlni mikor nyitva van az ablakom) és sok ilyen kis dolog. 
Tavasszal legyen sok madárcsicsergés, zöldüljön és virágozzon minden és legyen se nem hideg, se nem kánikula. Lehessen kirándulni és örülni a napsütésnek.
Nyáron csak meleg legyen. Viharok nélkül. Sárga, szikrázó és vidám. Stranddal és bódés hamburgerrel.
Ősszel pedig lassan hulljanak le a levelek, legyen sok enyhe őszi nap... És mire az összes levél földet ért, essen a hó. A kopasz fák kiborítanak. 

Most tél van. És most hadd legyek érzelgős. Karácsonykor úgyis csak mindent utálni fogok.

Sok dolgot leírni. De azt hiszem nem szükségszerű.
Elbasztam egynémely dolgokat, de nem olyan borzasztó a helyzet, mint elsőre éreztem. Csak át kell gondolni. A fejemreolvasás kellett. Hogy felébredjek. Azt hiszem az elsődleges probléma ez lett. "Belealudtam" az életbe nem gondoltam bele, hogy mit és hogyan teszek. 
Szóval Csipkerózsika felébred. Már egészségesebbnek érzem magam, mint 2 napja. Furcsa. De még nem tudom, igaz e. Vár rám még néhány naplóm. És szükségem van a téli szünetre. Meg kell szabadulnom dolgoktól és újra kell kezdenem dolgokat magamban. 
Valahogy sosem egyszerű.
Ha nem akartam volna azt tenni amit sosem akartam, és ha a jó oldalukról láttam volna a dolgokat... Nos nem tudom. Volt valami, amit mindig igaznak tartottam. Hogy a dolgok okkal történnek. És, hogy ha már megtörtént, akkor tanulni kell belőlük. (Mertugye művészileg épülni kell. Lehet ezt elfelejteni?) És egyébkéntmeg, ez van és így jártam.:) Csak mert most magamnak kell lennem. És ez az a két szókapcsolat ami naponta elhangzik tőlem... 
Valószínűleg az ember akkor veszti el leginkább magát, amikor rápörög a témára. Minél jobban akarsz valamit, annál biztosabb, hogy nem sikerül. Na erre sorolhatnám kis tapasztalataim, de nem teszem. 

A hétköznapok telnek. Lassan fél éve... Meglepően gyorsan repül el ez az év, a tavalyi rémálom-hosszú volt. Arra nem gondolok, hogy mindjárt fél év, mert csúnya halált fogok halni ha meglátják a félévim... De kissé belezavarodtam abba is, hogy mi is az, amit én megakarok tanulni, és mi az, amiből át kéne menni.:P És most éhes vagyok. És németet kéne tanulni. (Csak mert tudom, hogy engem készül feleltetni...)

Mert nekem nincs jobb dolgom, mint betegnek lenni... De lehet, hogy azért betegedtem meg, hogy ne kelljen Patti szalagavatójára mennem. A tudatalattim valószínűleg felhívást küldött a körülöttem lévő baciknak, hogy hé, dögrovásra kéne küldeni ezt a testet, ide gyertek...
Végülis, rég nem vesztünk össze... Hála annak, hogy legutóbb 1 hónapig nem beszéltünk.
Anyám életemben nem túl sokadszorra nem enged ki a házból, mert még beteg vagyok. És nem akarja, hogy megint még szarabbul legyek, úgyhogy hiába győzködöm 2 napja, nem enged el a szalagavatóra. Ő nyílván nem tartja fontosnak. Én viszont tudom mit jelent, tudom, hogy 1 van és tudom, hogy akarta, hogy ott legyek. És lennék is, ha az elmúlt napokat nem olyan állapotban töltöttem volna, amilyenben tettem. Emellett én leszarnám, hogy nem vagyok még 70%os se, főleg a gyógyszereim nélkül- a bevételük után mindig jobb, de pár óra alatt igencsak csökken a hatás:P- de fiatal vagyok és felelőtlen.:P Ehh. Szóval elmennék én így, nem hiszem, hogy ez okozná fiatalkori elhalálozásom, de ezt az anyám másképp gondolja. (És nyílván nem én költöttem súlyos pénzeket az egészségesebbé válásomra.:P - Lassan leszokhatnék róla, hogy spontán diagnosztizálom magam és hasraütve eldöntöm, milyen gyógyszer is kell nekem. Bár második körben már működött...:P) És én meg is értem, hogy dühös, vagyis érteném, ha dühös lenne azért, hogy nem leszek ott. Csak valahogy olyan, mintha igencsak más állna a háttérben. Azt mondani, hogy ez nem Hanna búcsúbulija és nem Zsuzsi pizsibulija, övön aluli volt. Rohadtul unalmas, hogy folyton bekerülnek a konfliktusainkba, holott nem róluk van szó. (Kezdve, hogy NEM voltam Hanna búcsúbuliján, mert Vele kellett volna Romániában lennem- mikor lemondta késő volt átszervezni- és Zsuzsinak nincsenek pizsi buliaji. A csajbulikat én szervezem, és nem 1 emberért. Oké, a legutóbbi főleg Hanna kedvéért volt, mert én szarul voltam, de lelkileg. És anyám nem volt itt. Ergo nem volt akadály...) Azt hittem megbeszéltük, hogy most nyílván átrendeződtek kicsit dolgok, de dolgozunk a barátságunkon. Tudom, nem a legjobb mód erre az, ha nem megyek a szalagavatójára, de nem rajtam múlik, most tényleg nem. De míg köhögök és zsákszámra dobom ki a pzsket addig nehezen játszanám el az egészségest. Ez tényleg baromira bánt, de az nagyon nem tetszik, hogy mást is belekevert. És azért tudhatná, hogy bármikor bármi van, megyek. És anyám enged. Ha most mégsem, akkor az nem csak poénból van. Uuuuuuuuuutálom a konfliktusokaaaaaat.

Jó. Anyám is sajnálja, de az egészségem fontosabb. Hol nem szarom le? Tüdőm nem lesz mire 35 leszek, májam is csak elvétve, a gerincem már rossz, a szemeim meg csak idő kérdése... Szóval igazából ez nálam nem szempont a dolgokra.:P De azért kedves. 

Olvastam egy nagyon nagyon jó könyvet. Bár az utóbbi időben, már csak azokat olvasom ki. Régen átrágtam magam a kevésbé érdekeseken, szórakoztatóakon illetve kevés mondanivalóval rendelkezőeken is, de régen több időt fordítottam olvasásra. Úgyhogy a csökkent idő kevesebb könyvvel jár és így jobb, ha nem pazarlom.:P Nem írom le végleg azokat a könyveket sem(mert egyszer nyílván ki kellene olvasnom olyanokat, mint A rózsa neve, a 22-es csapdája, stb), csak majd egy másik életszakaszban próbálkozom velük újra. És most, hogy írtam nem a könyvről, arról is kéne.

Nem akarok fülszövegszerűt írni, annak utána lehet nézni. Az alaphelyzet annyi, hogy adott egy pasi- Will, aki semmi "felnőtteset" nem csinál. Vagyis, nem csinál semmit. A pénz csak jön egy hülye karácsony dalból, de se munka, se család, se nő, se rendes barátok. Ennek ellenére tökéletesen kielégítőnek érzi az életét. Néha keres valami új elfoglaltságot, így jön az ESZÜK is, vagyis az egyedülálló szülők klubja, de hát persze neki gyereke nincs. Úgyhogy kitalál egyet. Van még egy kisfiú- Marcus, akinek meg nem megy a beilleszkedés és egyébként semmi sincs rendben felé. Hála Will ESZÜKös tervének- aminek lényege az egyedülálló anyák felszedése, találkoznak és az életük összekeveredik. Marcus Willben látja problémáinak megoldását, Will pedig egy darabig jó ötletnek látja a jótékonykodást... Aztán egyre kevésbé. 
A könyv a depresszió körül forog, de nem a nyomasztó formában. Elvileg valami szórakozató regény féleség lenne, de elgondolkodtat, válaszokat keres és ad. 
Érdekes kérdés, hogy mihez kell nagyobb erő, csak lenni, ahogyan azt Will teszi, vagy végezni a napi rutint, úgy élni, ahogy mindenki. Vagyis munka, család, stb. 

Akartam idézni, de most ehhez lustának és betegnek érzem magam. Rájöttem, hogy már be kellett volna vennem a gyógyszereim.:P